Képaláírás: Komárom, Köztemető: G-12-3

Ismertető szöveg: Czibor Zoltán labdarúgó. A Komáromi AC, a Komáromi MÁV-AC, az FTC, az ÉDOSZ, a Csepeli Vasas, majd a Budapesti Honvéd balszélsője, 1949 és 1956 között 43 alkalommal játszott a válogatott csapatban és 17 gólt szerzett. Tagja volt az 1952. évi olimpiai tornán arany- és az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek. Kiváló képességű, világklasszisnak számító, de szélsőséges, szeszélyes labdarúgó volt. Páratlan gyorsasága, nagy mozgékonysága, kitűnő labdakezelése, szélsőknél ritkán tapasztalható gólképessége és kiismerhetetlen cselei a világ legjobbjai közé emelték. Az Aranycsapat támadósorának roppant veszélyes tagja volt. "Sátáni" játéka ellen sok ellenfele bizonyult tehetetlennek. A "Rongylábúnak", kevésbé szalonképesen "Bolondnak" is becézett balszélső kiismerhetetlen cseleivel szinte az őrületbe kergette az ellenfelek jobbhátvédjeit. Villanásszerűen tudta változtatni mozgásának ritmusát és irányát. Szüntelen mozgásával - a pálya széltében és hosszában - megelőzte a maga korát. Ezért a modern szélsőjáték egyik előharcosának tekinthető. ("Kalandozásait" eleinte nem csak játékostársai, hanem a szakemberek jelentős része sem értette meg és értékelte megfelelően.) Legemlékezetesebb alakítása is hamisítatlan "czibori" játék volt. 1954. május 23-án, az Anglia elleni 7:1-es mérkőzés első felében csak "lézengett" a Népstadion gyepén. A második félidőben viszont ritkán látható, sziporkázó szélsőjátékkal döntő módon járult hozzá az angol védelem teljes szétzilálásához. 1956-ban külföldre távozott. Előbb 1957-ben az AS Rómánál edzett és játszott nem hivatalos mérkőzéseken, majd 1958-ban, FIFA-eltiltása lejártával az FC Barcelona szerződtette. A Barcával két bajnoki címet szerzett, spanyol kupát és VVK-t nyert, valamint tagja volt a BEK-döntőben vesztes gárdának. Az 1961-1962-es idényben az Espanolban szerepelt, sőt 1962-ben egyetlen mérkőzés erejéig az Austria Wienben is pályára lépett. Két és fél évtizednyi távollét után 1991-ben hazatért Magyarországra, életre hívta anyaegyesülete jogutódját, a Komáromi AC-t, amelynek elnöke volt haláláig. (Forrás: sportmuzeum.hu)