Képaláírás: Rozsály

Ismertető szöveg: Maróthy János 1848-1849-es huszárkapitány, 1883-tól honvéd ezredes. Édesapja Maróthy Pál, rozsályi földbirtokos, Szatmár megyei táblabíró volt. Iskoláit a Sárospataki Jogakadémián végezte, majd Bécsbe ment, ahol nemes testőr lett. Itt tette le ügyvédi vizsgáit is. A forradalom kitörésekor már szolgabíróként működött, s aktívan tevékenykedett a megyei közéletben, és az országos politikában is. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörése után a Szatmári Önkéntes Lovasszázad parancsnoka lett. Századával a 10. Vilmos Huszárezred-hez csatlakozott, s részt vett az erdélyi harcokban, ahol vitézi érdemeket, s főszázadosi rangot nyert. Maróthy János huszárkapitány arcképét Mezey József (1823. máj. 1. - 1882. ápr. 8.) 1849 februárjában, Meggyesen festette meg Bem táborában. A zsibói fegyverletétel előtt a bánffyhunyadi ütközetben fogságba esett. Ezután - az akkori szabályok szerint - közlegényként besorolták a császári hadseregbe, majd hamarosan leszerelték. A forradalom befejezésekor őrnagyi rangban szolgált.. A Klapka féle összeesküvésben mint gyanúsítottat sokáig üldözték. Az üldöztetéstől, s az elfogástól a Porosz békekötés mentette meg. 1861-től hat éven át országgyűlési képviselő volt. 1867-ben feleségül vette a német származású Danczinger Friderikát, kitől 1872-ben egy leány gyermeke, Margit született, ki később, mint édesanyja színésznő lett a Nemzeti Színház-nál. Fia Maróthy Kálmán követte a katonai pályán, Ludovikát végzett. Házasságkötése után rozsályi birtokain gazdálkodott, azonban egy tűzvész után - melyben a gazdasági épületek, s a dohánypajta is leégett - a híres Rozsályi várat, s a birtokot az Isaák családnak eladta. 1883-ban a család Pestre költözött, ahol az 1848-49-es forradalom és szabadságharc katonái honvéd menházának parancsnokává nevezték ki, s egyben ezredesi rangot is kapott. (Forrás: Wikipédia)