Képaláírás: Vál, Ürményi-mauzóleum [építész: Josef Franz Engel, 1834; a feljárat két oldalán levő szobrokat alkotta : Till Aranka, 1974]

Ismertető szöveg: Ürményi József több vármegye főispánja, országbíró. Ürményi István consiliarus és Motesiczky Borbála fia; nevelője Molnár János, a későbbi szepesi kanonok volt; középiskoláit és a felsőbbeket Nagyszombatban végezte; az osztrák törvényeket Bécsben, a hazaiakat az egri Foglárintézetben hallgatta. Polgári pályáját 1766-ban a királyi ügyészségen kezdte, 1769-ben ítélőtáblai bírónak nevezték ki. 1773-ban az udvari kamarához referendariusnak, 1774-ben pedig a magyar kancelláriához helyezték át. Az 1773-ban megszüntetett jezsuita rend tanárai megmaradhattak ugyan állásukban, de új tanítási rendszer kidolgozása Ürményire várt. Főként neki tulajdonítható Mária Terézia magyar királynő tanügyi rendeletének, az 1777. évi Ratio Educationisnak a megalkotása. Szolgálataiért a Vál mezővárosra és az Agárd birtokára szóló adománylevéllel és a szent István-rendjének keresztjével jutalmazták meg. 1780. június 19-től Pest vármegye kormányzása bízták rá. 1782-től bihari, 1785-től nyitrai főispán, 1788. december 18-tól az udvari kamaránál kincstárnok, 1789. augusztus 24-től personális (mely hivatalát 1795 júliusáig viselte) és 1790. február 12-én ismét Pest vármegye administratora lett. Ugyanebben az évben március 18-án Bács vármegyének főispánja lett és a Szent István-rend commendátori keresztjét kapta. 1792. július 14-én jelen volt II. Lipót megkoronázásán Frankfurtban. Hat évi pihenés után 1801-ben Galícia kormányzójává, 1802. április 3-án Fehér vármegye főispánjává nevezték ki. 1806. szeptember 6-án országbírói méltóságra emelték. A pesti egyetem gondviselője is volt. 1825 januárjában nyugalomba vonult. (Forrás: Wikipédia)

Ürményi Ferenc fiumei kormányzó, belső titkos tanácsos, koronaőr, az MTA igazgatósági tagja. Apja Ürményi József országbíró volt, anyja Komjáthy Anna. 1798-ban fejezte be a jogi tanulmányokat, majd két évi gyakornokoskodás után ügyvédi oklevelet nyert. 1803-tól a lembergi kamarai igazgatóságnál segéd volt, onnan 1808-ban az egyetemes udvari kamarához titoknokságra lépett elő. 1815-től cs. kir. udvari tanácsosi ranggal temesi kamarai igazgatóvá neveztetett ki. Ürményházát (Torontálmegye) magyar lakosokkal ő telepítette meg; a csanádi káptalan és székesegyház akkori ingatlan birtokát ő eszközölte ki; a kamarai patronátushoz tartozó egyházi javadalmak illő ellátása kivált az ő gondoskodásának műve. 1822-ben az országhoz ismét visszakerült Fiume s a magyar tengerpart kormányzójává lett. Tizennégy évi működés után a kormányzóság terhei alól kérelmére felmentetvén, Pestre jött, ahol munkásságát főképp az egyesületi téren foganatosította. A magyar Szent Korona őre volt, majd 1845. június 9-én akadémiai igazgatótagnak választották. (Forrás: Wikipédia)