Képaláírás: Kecskemét, Köztemető: H-Piarista sírbolt

Ismertető szöveg: Balanyi György magyar történész, egyháztörténész, piarista szerzetes, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1903-ban lépett be a piarista rendbe, pappá szentelésére 1910-ben került sor. Egyidejűleg tanulmányokat folytatott a Budapesti Tudományegyetemen, ahol 1910-ben történelem-földrajz szakos tanári, illetve bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1910-től 1916-ig a szegedi főgimnáziumban tanított, 1916-tól 1943-ig pedig a budapesti Piarista Gimnázium tanára, 1935 és 1941 között igazgatója volt. Ezzel párhuzamosan felsőoktatási intézményekben is tanított. 1924-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen magántanári képesítést szerzett az újkori történelem tárgyköréből. 1936-ban a legújabb kori egyetemes történelem címzetes nyilvános rendkívüli tanárává nevezték ki, 1941-1942-ben pedig megbízott előadóként középkori egyetemes történeti stúdiumokat is tartott. 1943-ban elhagyta Budapestet, és 1948-ig a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem egyetemes történeti tanszékének nyilvános rendes tanára volt. 1948-ban visszatért Budapestre, és 1950-ig nyilvános rendes tanári címmel folytatta az oktatómunkát a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ugyanakkor a magyarországi piarista rendtartomány főnöke is volt. 1950 után a Kalazantinumban oktatott. Elsősorban középkori és legújabb kori egyetemes történelmi kutatásokkal foglalkozott, átfogóan vizsgálta az első világháború világpolitikai előzményeit. Behatóan tanulmányozta Assisi Szent Ferenc életét és munkásságát, illetve a ferences és piarista rend magyarországi múltját. Mintegy 60 önálló műve és körülbelül 200 tanulmánya jelent meg. Munkatársa volt a budapesti Századoknak és Vigiliának, s az Erdélyi Iskolának. Kolozsváron megjelent önálló munkája: Assisi Szent Ferenc, a demokrácia hőse (1946), ugyanitt litografált jegyzetei is megjelentek: Reformáció és ellenreformáció (1946), A középkori állam és társadalmi rend kialakulása (1947). A Magyar Tudományos Akadémia 1938-ban levelező tagjává választotta. Az Akadémia szervezeti átalakításakor, 1949-ben tanácskozó taggá minősítették vissza, és levelező tagságát csak halála után, 1989-ben állították vissza. 1919-től rendes tagja volt a Szent István Akadémiának, 1939 és 1948 között pedig másodelnöki teendőket látott el a Katolikus Középiskolai Tanáregyesületben. (Forrás: Wikipédia)