Képaláírás: Kecskemét, Köztemető: A-III.b-2.

Ismertető szöveg: Hornyik János levéltáros, történetíró, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A kecskeméti piarista gimnázium hat osztályának elvégzése után a pesti tudományegyetem hallgatója lett. Tanárai között volt Horvát István neves történész is, kinek előadásait 1830 folyamán hallgatta. 1832-ben egy időre kénytelen volt megszakítani tanulmányát tüdőbetegsége miatt. Befejezve az egyetemet, 1834-től Kecskeméten ügyészi és jegyzői hivatali írnok lett, majd 1842-ben helyettes levéltárnok. 1844-től aljegyzővé és városi levéltárnokká nevezték ki. 1848-ban megválasztották a város főjegyzőjévé. Horváth Döme és a korabeli történetírók ösztönzésére hozzáfogott a kecskeméti várostörténet megírásához. 1851-1856-ig járásbírósági ülnök volt. 1856-1860-ig ismét a levéltáros munkakört látta el. 1861-ben a város főjegyzője lett, de még ez év őszén az alkotmányos tisztikarral együtt lemondott hivataláról. 1862-ben számadások vizsgálatával foglalkozott. 1862 végén királyi udvari rendelet alapján a városi hatóságot újra szervezték és ismét főjegyző lett egészen nyugdíjazásáig. 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába iktatta. 1867-ben a város újraválasztotta, s ugyancsak 1872-ben és 1878-ban is a tisztújítások alkalmával. Az 1880-as évek elején a törvényhatósági közgyűlés Hornyik Jánost saját kérésére hivatalától fölmentette, nyugdíjazta, és az örökös tiszteletbeli főjegyzői címet adományozta neki. Az 1867 októberében megindult Kecskeméti Lapoknak főmunkatársa, 1870-től 1872-ig szerkesztője, 1878-ban ismét főmunkatársa és 1879-1880-ig szerkesztőtársa volt. Ma Kecskeméten körút viseli a nevét. Szobra a kecskeméti pályaudvarhoz közeli Kodály Zoltán téren áll. (Forrás: Wikipédia)