Képaláírás: Nagyhíd

Ismertető szöveg: Medve (szlovákul Medveďov, németül Weißkirchen) község Szlovákiában a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásában. 2001-ben 589 lakosából 509 magyar és 65 szlovák volt. Győrtől 13 km-re északra a Duna bal partján fekszik. Neve a szláv medve állatnévből való. Ősi magyar neve a Kender a fejedelmi kísérethez tartozott kék-kendek egykori szálláshelyére utal. A falubeliek azt beszélik, hogy régen mikor kiöntott a Duna és az emberek csónakokban éltek, egyszer megláttak egy medvét úszni és utána mentek, hátha elvezeti őket valami szárazföldre. Így is lett és azt a helyet ahol letelepedtek, elnevezték Medve falunak. (Forrás: Wikipédia)

A Vámosszabadi híd a Duna egyik hídja a Duna folyam magyar-szlovák határszakaszán az 1806-os folyamkilométernél. A híd az E575-ös európai út részét képezi (14-es főút). A híd fontos folyami átkelőhelyen fekszik. Erre utal a közelben fekvő Vámosszabadi község neve is. A két partot korábban komp illetve révhajó kötötte össze. Már az első világháború előtt felmerült egy állandó híd megépítésének ötlete, a trianoni döntés azonban meghiúsította a terveket. Az első bécsi döntés után a Magyarországhoz visszakerült Csallóköz és a Dunántúl között csak a Komáromi hídon lehetett száraz lábbal átkelni. A határrevízió után a kormányzat gyors döntést hozott a Vámosszabadi híd megépítését illetően. 1939-ben a győri Magyar Wagon- és Gépgyár Rt. irányításával kezdődött az építkezés, 1942-ben pedig már az állandó forgalom is megindult a hídon. A második világháborúban a hidat több támadás is érte. 1944-ben többször is megkísérelték lebombázását, majd egy úszó akna okozott károkat. A kegyelemdöfést a visszavonuló németek adták meg, 1945 márciusában felrobbantották a hidat. Magyarország és Csehszlovákia megállapodása után a híd újáépítése a magyar fél feladata volt. A híd négy évig tartó újjáépítés után 1973-ban nyílt meg ismét. A helyreállítási munkák költsége 88 millió Ft volt és a Ganz-MÁVAG végezte. (Forrás: Wikipédia)