Képaláírás: A 298-as parcellában álló székelykapu
Budapest, Kőbánya, Újköztemető
Ismertető szöveg: A 298-301-es parcellák
A temetőnek ez a része 1892-ben létesült, és attól kezdve folyamatosan használták temetésre.
Az 1956-os forradalmat követő megtorlások áldozatait a Kádár-korszakban a 300-as és 301-es parcellában temették el, kegyeletsértő módon, titokban, Budapest ezen legnagyobb temetőjének legtávolabbi pontján. Ezek a parcellák a temetőben sorszám szerint az utolsók, a temető északi és keleti falának metszéspontjánál vannak. A rendszerváltozáskor ezeket a parcellákat újra rendezték, a tetemeket exhumálták, és kialakították az 1956-os forradalom emlékhelyét. A 301-es parcellában a kivégzettek sírjai fölött egyforma fejfák találhatók.
A 300-as parcellában állították fel Jovánovics György mártíremlékművét, körülötte Nagy Imre miniszterelnöknek és mártírtársainak (Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József) sírjával. Az itt álló fekete gránit hasáb pontosan 1956 milliméter magas.
A 298-as parcellában az 1945-1956 között kivégzettek nyugszanak.
2006-ban a parcellák teljeskörű felújítására pályázatot írt ki a Szabadságharcosokért Közalapítvány, melyet a Budapesti Temetkezési Részvénytársaság nyert meg, s alvállalkozóival közösen végezte el a munkát. Az alapos geodéziai felmérést (a sírok, a kopjafák és emléklapok helyzetének és szögeinek pontos feltérképezése) követően vette kezdetét a fű- és a talajréteg cseréje. A 298-as parcella kopjafáit újakra cserélték, és viakolor burkolattal kövezték le. A 301-esben kijavították a repedezett kopjafákat, a márványlapokat lecsiszolták és megtisztították. A rekonstrukció összköltségei 43 millió forintot tettek ki.
A 298-301-es parcellák a temető főbejáratától indulva gyalogosan mintegy félórás sétával érhetőek el, az út elhanyagolt, erdős részeken keresztül vezet odáig. (Forrás: Wikipédia)
A székelykapuk fából készített, gazdag faragású (és festésű) műremekek.
Két részből áll, kis- és nagykapu. Ha az utcaajtót és a nagy kaput közös szemöldökgerenda fogja össze és az a szénásszekerekhez mért magasságúvá emelkedik és közös tetővel látják el; ezt nevezzük nagykapunak, más szóval székelykapunak, pontosabban fedeles nagykapunak. A kiskapu általában ugyanolyan magasságúra emelik, így annak mérete nem változik, teteje viszont jó alkalmat nyújt a díszítésre. "A kiskapu általában fél öl széles, egy öl magas; a nagykapu két öl széles, két öl magas. Ha ez az arány megbomlik, a kapu magas, vagy nyomott formájú lesz." írja egy 16. századi krónikás. (Forrás: Wikipédia)
|