Képaláírás: A Jehova tanúi felekezet királyság-terme
Diósgyőr, Bodrogi Zsigmond u. 12.

Ismertető szöveg: A JHVH (vagy YHWH יהוה) az úgynevezett tetragrammaton (görögül τετραγράμματον - (a) négy betű), a négybetűs héber Istennév, Izrael Istenének az Ószövetségben található neve.
Tradícionális kiejtése Adonáj (Úr, Uram), vagy ha-Sém (a Név), melyeket Örökkévaló vagy Mindenható formában fordítanak.
A kereszténységen belüli kiejtése(i) és/vagy fordításai világnézettől és felekezettől erősen függőek és ezek alapján is különülnek el. A magyar - nem zsidó - bibliafordításokban többnyire az Úr (a görög és latin fordítások nyomán), ritkábban a Jehova, újabban, és a teológiai irodalomban csaknem kizárólagosan a Jahve alakok terjedtek el. ...
A Jehova (יְהֹוָה) szó és kiejtés egy nyelvészeti furcsaság, mely egy helytelen értelmezés és olvasat eredményeként jött létre a 16. század elején, mivel a kor keresztény héber grammatikusai még nem voltak teljes mértékben tisztában a héber olvasatok rendszerével. (Az első keresztény héber nyelvtan Johannes Reuchlin 1526-ban megjelent De rudimentis hebraici című munkája volt.) A szó 1520-ig nem volt ismert, ekkor vezette be Galatinus, amit azonnal meg is támadtak nyelvészeti, valamint történeti-teológiai alapokon. (Forrás: Wikipédia)