Képaláírás: Hollós Korvin Lajos (1905-1971) író emléktáblája, egykori lakhelyén.
Budapest, VI. ker. Hajós utca 14.

Ismertető szöveg: Hollós Korvin Lajos (Weisz Lajos, a Korvin nevet Korvin Ottó emlékére vette fel) (Budapest, 1905. december 8. - Budapest, 1971. március 27.) költő, író, lapszerkesztő. Felesége Tóth Eszter írónő, Tóth Árpád lánya.
Weisz Mózes Sámuel és Multas Ida gyermekeként született. Kitanulta az orvosműszerészi szakmát. Bécsben, majd 1939-ben Párizsban töltött egy fél évet. Inaskorától fogva verselt, novellákat írt. 1922-ben jelent meg első novellája. Korán tevékeny és vezető szerepet játszott a munkás-kultúrmozgalomban, szavalókórusokat szervezett. Kórusversei a hazai munkásmozgalomban népszerűek voltak. 1924-től mint szállítóvállalati tisztviselőnek számos lehetősége volt külföldről műveket behozni az országba. 1930-ban forradalmi hangú verseiért elítélték. ... 1933-ban elvesztette állását. Ettől fogva kizárólag irodalomból élt. Szerkesztette a Kórusművészetet. 1935-ben a Nyugat novellapályázatának egyik nyertese lett. Állandó rendőri megfigyelés alatt állt. Ekkor már ismerték nevét, s az 1930-as években 8 alkalommal tartóztatták le és 5 ízben ítélték fogház vagy börtönbüntetésre, s valójában csak 1957-től kezdve jelenhettek meg zavartalanul kötetei. Ifjúkorának emlékeit és hangulatait megörökítő önéletrajzi műve, az Óbudai búcsú (Budapest, 1961) művészi foglalata epikus, költői és harcos egyéniségének. (Forrás: Wikipédia)