Ismertető szöveg: I. Károly (Nápoly, 1288. - Visegrád, 1342. július 16.), Károly Róbert néven ismert magyar király, 1301-től koronás, de csak az - Anjou párt - részéről elismert uralkodó, érvényesen - harmadszorra megkoronázva - 1310 -1342 között uralkodott. A történelemtudomány az 1308. évi királyválasztó országgyűlés alapján a második koronázás évét tekinti uralkodása kezdetének. Ő volt a magyar Anjou-ház alapítója. Születésekor a Caroberto nevet kapta - amely név nem a Károly és a Róbert összetétele -, Anjou Martell Károly és Habsburg Klemencia elsőszülött gyermeke. Nyugati és északi politikájával igyekezett olyan szövetségi rendszert kialakítani, ami ellensúlyozza a német-római császárság nagyhatalmi helyzetét, valamint gazdaságilag is kedvezőbb helyzetbe hozza Magyarországot. A honor rendszer kiépítésével a regálé - királyi jogon szerzett - jövedelmekre alapozva pénzügyi reformokat hajtott végre, amivel jelentősen megnövelte a kincstár bevételeit. Károly Róbert uralkodásának második felében jelentős - a török dúlás miatt csak nyomaiban fennmaradt - gótikus építkezések folytak, mint például a visegrádi királyi palota, a soproni ferences kolostor káptalanterme és a diósgyőri vár átépítése. I. Károly 1342-es halálakor erős országot hagyott fiára, Nagy Lajosra. (Forrás: Wikipédia)