Ismertető szöveg: A pókok (Araneae) a pókszabásúak osztályának egyik rendje. Két testrésszel, nyolc lábbal, csáprágóval rendelkező, ragadozó életmódot folytató ízeltlábúak. 3 alrend, 111 család és mintegy 40 000 faj tartozik közéjük.
Minden pók termel pókhálóselymet, egy vékony, erős proteinszármazékot, amit (a legtöbb esetben) a hasuk végében lévő mirigyek termelnek, választanak ki. Sok fajuk használja ezt fel arra, hogy zsákmányát elejtse. Ennek ellenére több faj háló nélkül vadászik. A selymet felhasználják még közlekedésre, fészekkészítésre, sperma tárolására és az áldozat becsomagolására.
Az Uloboridae és a Holarchaeidae családba tartozó fajokat leszámítva (ez kb. 350 faj) mérget termelnek, amelyet vadászatkor és önvédelemkor alkalmaznak. Mindössze 200 faj ismert, melynek mérge az ember egészségére is veszélyes lehet. A nagyobb méretű pókok marása fájdalmas, de maradandó károsodást nem okoz.
A pókok a világnak minden részén előfordulnak. 1973-ban a Skylab személyzete 2 pókot vitt fel az űrbe, hogy azok hálószövési technikáját vizsgálják súlytalansági állapotban.
Szőrözött testüket és hosszú lábaikkal félelmet és csodálatot is keltenek. Egy rovarhoz hasonlóan a póknak is ízelt lábai, valamint kemény testpáncélja van. A rovaroktól eltérően három helyett mindössze két testtájjal rendelkeznek. Egy egyesült fej-törzs résszel, amit fejtornak vagy proszómának (cephalothorax) neveznek, és egy hassal, azaz opisztoszómával. A természetben azonban erre is akad kivétel, a bérgyilkos pókok személyében, amelyeknek a fejtor részük látszólag teljesen elkülönül két önálló egységre. Néhány primitívebb fajtól eltekintve (Liphistiidae család) a hasuk kívülről nem szegmentált.
A koronás keresztespók (Araneus diadematus) a pókszabásúak (Arachnida) osztályának a pókok (Araneae) rendjéhez, ezen belül a főpókok (Araneomorphae) alrendjéhez és a keresztespókfélék (Araneidae) családjához tartozó faj. A koronás keresztespók hosszúsága eléri az 1,5 centimétert (Dél-Európában akár 2 centiméteresre is megnőhet), így Magyarország egyik legnagyobb pókfaja. Sötét-, vagy sárgásbarna potrohán húzódó fehér, kereszt alakú foltsorról ismerhető fel. A hím gyakran jelentéktelenül kisméretű, a nőstény viszont petékkel teli potroha miatt sokkal nagyobb. Potrohában lévő szövőmirigyekben termeli a pókháló anyagát. A mirigyváladékot a potroh végén nyíló szövőszemölcsökön keresztül bocsátja ki. A pók a hálót a lábai végén lévő szövőkarmok segítségével szövi. A koronás keresztespók Közép-Európában mindenütt elterjedt, cserjéken, fákon, kertekben él. A keresztespókok általában hálójuk közepén ülnek, néha egy félreeső szögletben várakoznak a hálójukba repülő rovarokra. Nyár végén, a csak 5-10 mm nagyságú hím óvatosan, egy beszőtt rovarral közelíti meg a nőstényt, és ezt az ajándékot addig cibálja, rezgeti, amíg a nőstény hajlandóságot nem mutat a párosodásra és közelében mozdulatlanná nem válik. A párzás villámgyorsan végbemegy. A fűben a nőstények több petecsomagot is készítenek, amelyet sárgás, vattaszerű szövedékkel burkolnak be. A szülők elpusztulnak, a fiatal egyedek kora tavasszal kelnek ki, fejletlen alakban telelnek át, és csak a következő év augusztusában válnak ivaréretté. (Forrás: Wikipédia)
|