Képaláírás: Mostanában a virágok alatt jár, kitúrt már a sok sarkantyúkát, oroszlánszájat... mindig visszanyomkodom a növényeket, meglocsolom, mégis lemaradtak a fejlődésben... Most én is láttam amint a felszínre ért, miután a fél virágoskertemet feltúrta, el is kaptam, lefotóztam és kivittem a mezőre és elengedtem... Nagyon hajlékony orra van, el tudja forgatni, azzal "nézett" meg... Ő volt a harmadik amelyiket elkaptam, az első nagyon hangosan sírt, visszaengedtem, a másodikat, mert kicsi volt...

Ismertető szöveg: A közönséges vakond vagy régiesebb nevén vakondok az emlősök (Mammalia) osztályába és a cickányalakúak (Soricomorpha) rendjén belül a vakondfélék családjába tartozó faj. A közönséges vakond elterjedési köre Európán kívül Észak-Afrikán, Ázsián keresztül Japánig terjed. Tartózkodási helyét ő maga árulja el, mert állandóan új túrásokat hány fel, hogy megélhessen. Ezek a halmok vagy túrások jelölik mindig vadászterületének irányát és kiterjedését. Nagy falánkságánál fogva ezt állandóan nagyobbítani kell, és így földalatti járatain állandóan dolgoznia kell. A közönséges vakond teljes hossza 15-17 cm. Végtagjai nagyon rövidek és vízszintes helyzetűek. Nagyon széles tenyere mindig kifelé és hátrafelé fordul. Rövid ujjai kötőhártyával vannak összekötve és széles, lapos, tompa élű, de erőteljes karmokkal fegyverzettek. A kicsiny és rövid lábak ujjai különváltak. Körülbelül mákszemnagyságú szeme teljesen a bundába rejtett. Az apró fülön nincs fülkagyló, van azonban egy kis bőrszegély, amely a hangjárat kinyitására és elzárására szolgál. Az egyneműen fekete, bársonyos szőrzet mindenütt nagyon tömött, rövid és puha. A nőstény karcsúbb, mint a hím, s a fiatal állatok kissé szürkések. A Kárpát-medencében a teljesen sárgásfehér vagy tiszta fehér színű példányok sem ritkák. Teljesen kopasz vakondot is fogtak már. A vakond nagyon könnyen ás. Fő ásószerve természetesen lapát alakú, kezei erős karmokkal vannak ellátva, mert - kivált keményebb talajban - csak ezek segítségével hatolhat előre. Ha a járatban a kiásott föld fölhalmozódik, a vakond a földfelszín irányában kezd ásni, s ezen a kürtőn át - fejének erős lökéseivel - nyomja ki a földet. Ez a vakondtúrás keletkezésének oka és módja. A vakond nem tart téli álmot, mint némely más rovarevő, hanem éjjel-nappal örökös mozgásban van, követi a gilisztákat és a rovarokat. A gilisztakészlet gyűjtésének magyarázata az, hogy a vakond télen, fagyos időben nem tud vadászfolyosókat ásni, tehát élelmiszerkészletre van szüksége. Az állat mozgása általában sokkal gyorsabb, mint hinnénk. Nemcsak a folyosókban, hanem a föld felületén is, ahol pedig nem otthonos, aránylag gyorsan fut. A vízben is otthonos, és tudunk esetekről, hogy nemcsak széles folyókat, hanem tengerszorosokat is átúszott. Általában véve a közönséges vakond éjjeli állat, de kivételesen önként is a napfényre jön. (Forrás: Wikipédia)