Képaláírás: Brunszvik-kastély parkjában

Ismertető szöveg: Az akác (Robinia) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába, a bükkönyformák (Faboideae) alcsaládjába tartozó növénynemzetség. A köznyelv gyakran a fehér akácot (Robinia pseudoacacia) érti "akácfa" alatt. Fajai Észak-Amerika és észak-Mexikó területén honosak. Az akácok lombhullató fák és cserjék, 4-25 méteresre nőhetnek. Összetett leveleit 7-21 tojásdad levélke alkotja. Virágai fehérek vagy rózsaszínek, többnyire fürtökben csüngenek. Több faj hajtásai tüskések, és sokuk hajtásán találhatók ragadós szőrök. A nemzetség nevét Jean Robin francia kertészről kapta, aki 1601-ban Európában honosította a növényt. A nemzetség fajszáma szerzőnként változó, a minimális négytől[1] mintegy tízig terjed. Több természetes hibrid is előfordul. A Robinia-fajok lepkék hernyóinak tápláléknövényeként is szolgálnak, köztük az aranyfarú lepke (Euproctis chrysorrhoea), a sárgafoltos púposszövő (Phalera bucephala), az Ectropis crepuscularia (homályos faaraszoló) és a Hypercompe scribonia (óriás leopárdmoly) hernyója fogyasztja.. (Forrás: Wikipédia)

A Brunszvik-kastély Martonvásáron, Fejér megyében található. Martonvásár és a Brunszvik család története egymástól elválaszthatatlan. Már két-háromszáz évvel korábban is lakott terület volt Martonvásár, a török időkben elnéptelenedett, majd azt követően a Beniczky család, Beniczky Sándor birtokába került. Idősebb korompai Brunszvik Antal, Mária Teréziától kapta a grófi címet és a martonvásári birtokot. Halála után, 1783-ban gyermekei között szétosztották a birtokait. Alsókorompa sorshúzás útján a fiatalabb fiúé, Józsefé (a majdani tárnokmesteré és országbíróé), Martonvásár pedig Antalé lett, ahol később fia Ferenc építette fel a Brunszvik-kastélyt. 1785-ben, amikor a birtok még a Beniczky család birtokában volt, akkor épült meg a kastélynak azon része, amely egy földszintes, barokk kúria volt. A kastély építése 1783 - 1785 között történt, akkor 11 helyiség volt az egyik szárnyon 6 - 7 helyiség a templomnak a túlsó oldalán. Brunszvik Ferenc az 1820-as években emeletet építtetett a kastélyra és klasszicista stílusban átépítette a kastélyt. Fia Brunszvik Géza neogót stílusban építtette át a kastélyt, 1872 - 1875 között. Majd 1893-ban eladta a birtokot, és az egy rövid ideig József Károly Lajos főherceg birtokában volt. Ő renoválást hajtott végre, majd négy év múlva 1897-ben eladta a kastélyt Dreher Antal sörgyárosnak, aki 1945-ig birtokolta. Az épületen az 1920-as években kisebb átalakítások történtek. 1945-ben hadi kórházat rendeztek be az épületben, majd gazdátlan lett. 1953-tól a Tudományos Akadémia fennhatósága alá tartozik. A háborús károk után pedig az 1970-es években Budai Aurél tervei szerint állították helyre. A kastélyban ma Beethoven emlékmúzeum működik.
A 70 hektáros angolkertet Brunszvik Ferenc alakíttatta ki. A kert tervezője Heinrich Nebbien. A parkon átfolyó Szent László patak vizét felduzzasztva kis szigetet hoztak létre. A kertben égereset törpe mandulást telepítettek, valamint egzotikus fafajokat ültettek. Így cédrusokat, mocsári ciprust, platánok kerültek ide. A második világháború alatt és után súlyos károkat szenvedett park helyre állítása 1949-ben kezdődött. Az angolkertet 1953-ban természetvédelmi területté nyilvánították. A terület fenntartója az MTA Mezőgazdasági kutatóintézete. A kastély-parkban a szigeten állították fel a zeneköltő halálának 100. évfordulóján Pásztor János: Beethoven szobrát. (Forrás: Wikipédia)