Képaláírás: ...nagyon szépen énekel.

Ismertető szöveg: A nemzetség körülbelül 30 fajra oszlik; legnagyobb számban az Óvilág északi felében fordulnak elő, lomb- és tűlevelű erdőkben, csalitokban és kertekben tartózkodnak, úgy a magasabb, mint a mélyebb régiókban. Családtársaiknak majd minden tehetségét egyesítik magukban. Kitűnően énekelnek; rovarokat, pókokat, gyümölcsöket és bogyókat esznek; művészietlen fészküket alacsonyan, bokrok közé építik.

A karvaly-poszáta (Sylvia nisoria Bechst.) A poszáta nemzetségnek a legnagyobb képviselője Európában. Tollazata fölül olajbarnásszürke; fejeteteje valamivel sötétebb; farcsíktollainak s felső farkfedőinek hegye kívül igen keskeny, fehér, belül feketés szegéllyel; homlok- és szemöldökívtollai rendkívül keskeny, fehéres hegyben végződnek, kantárja szürke; alsó teste fehér és a barnásszürke hullámvonalak folytán, melyek csak az altest közepén hiányzanak; olyannak látszik, mintha pikkelyes volna; ez a rajzolat a karvalyéra emlékeztet s innen kapta ez a poszáta a nevét; alsó szárnyfedőin és alsó farkfedőin sötét, ékalakú foltok vannak; evező- és kormánytollai sötétbarnák, kívül keskenyen fakófehérrel, belül szélesebben fehérrel szegélyezve; a másodrendű evezők végei és ezek fedőtollai, valamint a legnagyobb felsőszárnyfedőtollak fehérrel szegettek; a legkülső 3 farktoll belső zászlójának hegyén széles fehér folt van. Szeme citromsárga; csőre felül szarubarna, alul szarusárga; lába világos szürkésbarna. A karvaly-poszáta Svédország déli részétől kezdve, Nagy-Britannia kivételével, Közép- és Dél-Európát lakja vagy látogatja, hasonlókép Dél-Oroszországot és Turkesztánt, télen pedig Afrika belsejéig költözik. Éneke összetétele a kerti és mezei poszáta dalának, hely és egyén szerint különböző, általában azonban jól hangzó és tartalmas, de azért a hegyvidéki barátposzáta dalával alig hasonlítható össze; mögötte áll a kerti poszáta énekének is, dala bármennyire is hasonlít ezéhez. A sárgarigó füttyét, a pinty csattogását, a barátposzáta végszavát és egyéb körülötte élő énekes madaraktól ellesett hangokat gyakran beleszövögeti énekébe. Sajátságos kerregése vagy pergő dobolása, mely énekét megelőzni szokta, kissé kellemetlenül hangzik a fülnek. Mint legtöbb rokona, úgy a karvaly-poszáta is igen szorgalmas énekes. Jellemző, hogy némely hangja megdöbbentően emlékeztet a tövisszúró gébicsére. Kellő gondozás mellett a karvalyposzáta a kalitkát éppoly jól és gyorsan szokja meg, mint rokonai. Nem is nagyobb igényű, mint azok, rövid idő mulva már szorgalmasan énekel, és végül nagyon szelíddé válik. (Forrás: Brehm: Az állatok világa)