Képaláírás: Kedvenc kaktuszom bimbója.
Echinopsis eyriesii, bimbó.

Ismertető szöveg: Az Echinopsis nemzetségnevet Dr. Joseph Gerhard ZUCCARINI (1797. 08. 10. - 1848. 02. 18.) német botanikus, kaktuszkutató és fajleíró, a Müncheni Botanikai Egyetem professzora alkalmazta először. Zuccarini legismertebb felfedezése az Astrophytum asterias, de emellett a Mammillaria carnea, a M. uncinata és a Thelocactus leucacanthus leírása is az ő nevéhez fűződik. Zuccarini figyelmét felkeltette, hogy bizonyos kaktuszfajoknak igen hosszú (15-30 cm), bozontosan szőrös, nagy átmérőjű (8-15 cm), éjszaka nyíló virága fejlődik, mely kb. 1 nap alatt el is virít. E megfigyelés alapján 1837-ben az Echinocactus gyűjtőnemzetségtől leválasztotta ezt a csoportot és Echinopsis néven új nemzetséget hozott létre. E nemzetséghez kb. 50 évvel ezelőtt nagyjából 40 faj tartozott, ma már 56 fajt és 9 változatot tartanak nyilván, de volt, mikor különböző nemzetségek (Aylostera - ma Rebutia -, Cereus, Chamecereus, Lobivia, Pseudolobivia, Setiechinopsis, Soehrensia, Trichocereus) fajait összevonva kb. 150 fajból is állt. Az Echinopsis név két görög szó összevonásából kialakított tudományos kifejezés. Az első tag - echinos - jelentése (tarajos) sül, sün (talán tengerisünre is vonatkozhat). Az utótag - opsis - jelentése megjelenés, látszat, hasonlóság. Tehát az Echinopsis nemzetségnév jelentése: sünhöz hasonló kaktuszok, azaz sünkaktuszok. ... Virága fehér, tölcsér alakú, 17-25 cm hosszú, kb. 12 cm átmérőjű. (A rózsaszín virágú egy változat, de hibrid is lehet). Már 4-5 éves korukban, néha hamarabb is virágzóképesek. A virág az areola csúcsközeli pontjából fejlődik ki igen lassan, a bóbita megjelenésétől kezdődően több hét is eltelhet. Pár nappal a nyílás előtt igen hosszúra nyúlik a virágcső, néhány órával a virágzás előtt pedig a bimbó is látványosan megnő és a külső lepellevelek is "megszínesednek". A virágzás napnyugta után indul végső formáját hamar elnyeri és a hőmérséklettől függően kb. 24-36 óra alatt be is fejeződik. A virágzás fő időszaka május-július, de később is fejlődik virágbimbó, viszont már nem mindegyik tud kinyílni a teleltetés miatt. A virágcső a testmérethez képest igen hosszú, vastag, sárgászöld színű, pikkelylevelekkel borított, melyek hónaljában hosszú, sötétbarna vagy szürkésbarna szöszös szőrzet fejlődik. A magház zöld, szintén sűrűn sötéthajas, a virágzás során édes, mézszerű váladékot termel. Ez csak a virág felmetszése esetén látható és ízlelhető meg. A külső lepellevelek zöldessárgák, keskeny lándzsa alakúak, hegyes csúccsal. A belső lepellevelek szélesebb lándzsa alakúak, szintén hegyes csúccsal és fehér színűek. A porzószálak zöldessárgák, hosszúak, 2 porzókörben helyezkednek el. A felső porzókörben kb. 140 porzószál fejlődik körben és szabályosan, melyek hosszának nagy része (90-95 %) hozzánő a virágcső belső falához Ez a képződmény a torokhártya (hymen). Az alsó porzókörből fejlődő porzószálak (kb. 600 db) egy nyalábban a virágtölcsér alsó oldalában körbeölelik a bibeszálat A portok halvány krémsárga, a bibeszál és a bibe világossárga vagy fehér, mely kb. 12 ágra tagolódik. (Egy eredeti, 22 cm hosszú virágról készült metszeten jól szemléltethetők az előzőekben leírtak). A virág a nyílás kezdetén kellemes jázmin-, vagy fűszerillatú, az illat intenzitása másnapra jelentősen csökken. Megporzás vagy annak elmaradása esetén a virág gyorsan leszárad, melynek nedvét a kaktusz szükség esetén újra hasznosítja (visszaszívja). Az elszáradt virág hosszabb ideig rajta marad a termésen, míg meddőség esetén hamar leválik az areoláról. Termése kb. 2-3 cm-es gömb vagy megnyúlt bogyó alakú. Felülete molyhos, beérve megszárad, majd felreped. A szétszóródó magok, (melyek kb. 1 mm nagyságúak, feketék és gödrös felületűek) körülötte, mint magoncok, új, önálló életet kezdenek. Élőhelye: Argentína, Dél-Brazília és Uruguay. (Forrás: kaktuszgyujtok.hu)