Normál kép: 8884795.jpg   Méret: 770x1026 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: 8884795_nagykep.jpg   Méret: 1024x1365 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Ismertető szöveg: A közönséges bojtorján vagy nagy bojtorján (Arctium lappa) a fészkesek családjába, a nyelvesvirágúak alcsaládjába, a bojtorján nemzetségbe tartozó növényfaj. Európa, Ázsia mérsékelt égövi területein őshonos, de az egész világon elterjedt. Útszéleken, folyópartokon, nitrogénben gazdag, megbolygatott talajokon nő, időnként kiterjedt telepeket alkotva - de zöldségként is termesztik. A sötét, árnyékos helyeket nem viseli el. Ismert még mint "bojtorvány" (hasonló képzésnek látszik a tátorján növény neve), lapu, bogáncs, ragadvány, útszéli vagy keserűlevelű fű is. Kétnyári növény. Tipikusan 60-150 cm magasra nő. Karószerű gyökere 30-60 cm hosszú, 2-3 ujj vastag, függőlegesen, alig elágazva hatol a talajba húsos, belül fehér, kívül szürkésbarna, rosszízű, szagtalan. Az első éves egyed gyökere még tömör, húsos - ekkor kell begyűjteni - a virágot hozó (másodéves) egyedek gyökere szivacsosodik, később üreges, pudvás szerkezetűvé válik. Erősen elágazó, pelyhes, szúrós szárán a barázdált tőlevelek igen nagyra nőnek, az első évben tőrózsát alkotnak. A szárlevelek szórt állásúak, nyelesek, szíves formájúak felfelé haladva kisebbedők és rövidülő nyelűek fonákuk szürkén gyapjas. Július-szeptember környékén nyíló, 3-4,5 cm hosszú, bíbor vagy rózsaszínű, kizárólag csöves, ötcimpájú virágai hosszú kocsányon ülnek, ernyős fürtben álló fészkeket alkotnak. A horgos végű, hátragörbülő fészekpikkelyek a virágokkal megegyező hosszúak vagy hosszabbak, gömbszerűvé nagyobbítva a virágzatot. A pikkelyek egymással is összetapadva könnyen beleakadnak a juhok, kutyák szőrébe vagy a ruhába. Termése sárga szőrbóbitás, bordázott kaszattermés. Inulint, nyálkaanyagokat, nyomokban illóolajakat, szeszkviterpén-lakton keserűanyagot, poliineket, kávésavszármazékokat, triterpéneket tartalmaz. Friss hajtása zöldségként használható, elkészíthető főzeléknek, ám csak kevés helyen használják fel erre. Szárított gyökerét használják fel. A népi gyógyászat vértisztító orvosságnak használta, vizelethajtó és izzasztószerként. Serkenti az epe elválasztását, reuma és bőrbetegségek kezelésére is felhasználják. Olajokkal előállított kivonatait bedörzsölőszerként, fürdőolajként használják reumatikus fájdalmak ellen, de hajhullás, korpásodás kezelésére is alkalmazzák. A homeopátiában alkalmazzák reuma, méhelőesés és nedves bőrkiütések ellen. (Forrás: Wikipédia)

A poloskák (Heteroptera) az ízeltlábúak törzsének és a rovarok osztályának a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe tartozó alrend. A hátoldalon az előhát terjedelmes része fedi a tort, mögötte a középháthoz tartozó pajzs (scutellum) látható. A pajzs egyes csoportok (pl. Scutelleridae) esetében az egész hátat befedheti, ami e poloskáknak bogárszerű megjelenést kölcsönöz. A közép- és utótor között a tor oldalán nyílik az imágók utótori bűzmirigyeinek nyílása, amely lehet egyszerű nyílás, de a váladék irányított lövellésére csatorna is. Az első szárny számos csoportban ún. félfedővé alakult. Tövi részei a fedő (corium) és a pászta (clavus) bőrneműek, míg a csúcsi rész (membran) hártyás. (Forrás: Wikipédia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page