Ismertető szöveg: A Rákóczi család régi középnemes család, amely országos jelentőségre csak a 16. század második felében kezdett emelkedni, és másfél százados történelmi szereplése után férfiágon 1756. június második felében, leányágon 1780. július 8-án halt ki. Egyik ága megmaradt az ősi birtokon a középnemesek sorában s a fejedelmi ággal körülbelül egy időben, 1754-ben halt ki Rákóczi Andrással. A másik ág az 1517-ben megszerzett Felső-Vadász Abaúj vármegyei községről felsővadászi előnévvel élt; ezen ágból Rákóczi Zsigmond és Ferenc 1588, Rákóczi Lajos 1607-ben bárói, Rákóczi Pál országbíró grófi rangot nyert. I. Rákóczi György fejedelem 1645. december 16-án a linzi béke értelmében megkapta a római birodalmi hercegi címet, II. Rákóczi György pedig 1654. június 23-án Varsóban megszerezte a lengyel állampolgárságot. I. Rákóczi Ferenc választott fejedelem a birodalmi hercegi cím mellett 1664. szeptember 14-én Ebersdorf örökös magyar grófságot s 1666. július 30-án a Sáros vármegyei örökös főispánságot kapta. II. Rákóczi Ferenc száműzetése alatt Franciaországban a Sárosi gróf címet viselte. A legjelentősebb Rákóczi hagyaték: Erdődy II. György Rákóczi László egyetlen örökösét, Erzsébetet vette feleségül, így amit a Habsburg vagyonelkobzás meghagyott, az az Erdődy családhoz került. A család címere: vörös mezőben hármas zöld halomból növő, arany keréken álló, arannyal áttört, kiterjesztett szárnyú fekete sas, mely fölemelt jobbjában arany markolatú egyenes kardot tart. Jelmondata: Si Deus pro nobis, quis contra nos ("Ha Isten velünk, ki ellenünk?"). Forrás: Wikipédia)