Képaláírás: Az ő Biblia-fordítása alapján ábrázolta Michelangelo Mózest két szarvval. Jeromos félreértett valamit. Szobra a Szent István bazilika oldalfalába építve hirdeti örök nagyságát.

Ismertető szöveg: I. Damasus pápa kérésére átnézte az ólatin Bibliát, a Vetus Latinát, amit kb. a II. század első felében fordítottak ólatinra. A helytelenül fordított részeket, betoldásokat kijavította az eredeti görög szöveg alapján. Az íly módon újraírt Szentírást nevezték Vulgatának a 13. század óta. A Septuaginta (LXX) alapján hasonló módon javította Jeremiás az ólatin zsoltároskönyvet, a Psalterium Romanumot. Palesztinában olvasta Órigenész Hexapláját. Ennek alapján korrigálta a zsoltároskönyvet, amelyet Psalterium Gallicanumnak neveznek, mert a galliai egyház használta. 385-től kezdődően héber eredetiből fordította az Ószövetség egyes részeit (Jób könyvét, az Énekek énekét, a Prédikátor könyvét, a Példabeszédek könyvét és a Krónikák könyvét (I. II.). Fáradhatatlanul harcolt a téves, eretnek gondolatok ellen és megírta a Párbeszéd a luciferiánusok és az ortodoxok között valamint a Helvidius ellen című vitairatait. Jeromos rendkívül sokat dolgozott. A fordításokon kívül jegyzeteket, kommentárokat készített biliai írásokhoz. 117 levele beszámol a korabeli eseményekről és írókról (De viris illustribus). Lefordította Caesareai Euszebiosz Onomasztikonját (A héber helységek nevei és fekvése) és a Khronikonját is. Ez utóbbit kiegészítette és 378-tól folytatta. Megszületett a latin kereszténység első történeti műve, amit sajnos nem sikerült befejeznie. Fordítási munkáját és különösen a Szentírás korrekcióját sokan ellenézték, többek között egykori barátja, Rufinus. Szent Ágoston sem tanácsolta a Vulgata használatát, de elismerően szólt Jeromosról. Még kb. kétszáz évig párhuzamosan használták a két Bibliát. A 7. sz végétől kezdve a Vulgata kiszorította a Vetus Latinát.