Képaláírás: Egy akácfa amely felett már eljárt az idő de még nem adja fel.

Ismertető szöveg: A fehér akác (Robinia pseudoacacia) a Fabaceae család Faboideae alcsaládba tartozó fa. Az Egyesült államok délkeleti részén honos, de megtalálható a mérsékelt égövön Észak-Amerika, Európa, Dél-Afrika és Ázsia területén is, és számos területen károsan terjedő növényként tartják számon. Angliába 1636-ban került. Nagy termetű fa (12-20 m, ritkán 25-35 m). Törzse térgörbe, állományban jól feltisztul; mérgező kérge szürkésbarna, hálózatosan repedezett. Pillangós virágai (Robiniae pseudoacaciae flos) levélhónalji, csüngő fürtökben nyílnak, fehérek, tokjuk zöldessárga. Termése vörösesbarna színű hüvely, mérgező magjai vese alakúak. Tél és tavasz során a hüvely felnyílik, a magok a talajra hullanak. A talajba kerülve évtizedekig megőrzik csírázóképességüket. Csirázásokhoz a maghéj megsértése, vagy hőhatás szükséges. Az erdészeti gyakorlatban a talajról felgyűjtve rostálják, majd koptatják. Hosszú életű (200-250 év), gyorsan növő (Magyarországon az akácerdők többségét kb. 30 éves korukig tartják fenn). Lombfakadás után, május második felében virágzik, termése októberben érik. Észak-Amerikában honos, nálunk a XVIII. században telepítették a futóhomok megkötésére. Elsősorban az Alföldön és dombvidékeinken elterjedt. Gyökerén nitrogéngyűjtő baktériumok élnek (Rhizobium leguminosarum). Virágának főzete köhögéscsillapító. Kérge gyomorsavtúltengés, gyomorvérzés, bélfekély elleni gyógyszeralapanyag. Méze világos, áttetsző, nem hajlamos a kristályosodásra. (Forrás: Wikipédia)