Képaláírás: Lámpás volt reszkető kezemben
És rongyolt lelkemben a Hit
S eszemben a régi ifjuság:
Éreztem az Isten-szagot
S kerestem akkor valakit.

Ismertető szöveg: Román kori építészetünk kiemelkedő emléke a Vértes hegység egyik magaslatára épült bencés, később dominikánus apátság Szent Kereszt tiszteletére szentelt temploma. A terület ma közigazgatásilag Oroszlány városához tartozik. Az épületmaradványokra elsőként Rómer Flóris figyelt fel a múlt században. A századfordulón írt róla Nácz József vértessomlyói plébános gazdagon illusztrált tanulmányában. Kisebb kutatásokat első alkalommal 1940-ben, Lux Géza vezetésével végeztek. Módszeres és nagy területekre kiterjedő munkálatokra csak 1964-71 között és a 80-as években került sor. A nemzetségi monostort magát 1146-­ban említik először: Fulco hospes (egy Magyarországon letelepedett idegen) végrendeletében négy ekényi földet adományoz örök birtokul Ugrin ispán Vértesben álló monostorának. Az apátság fénykora a 13. szá­zad első felére esett. III. Honorius pápa 1226-ban felhatalmazást adott a vértesi apátnak birtokviták rendezésére és ezt 1239-ben megismételte. Károly Róbert idején a Csák nemzetség szerepe a Vértes vidékén lehanyatlott: váraik és birtokaik a király tulajdonába kerültek, a hegység az uralkodók kedvelt vadászterületévé vált. Az apátság kegyuraságát is ők viselték, ahogy erre írásos adatok is utalnak (Nagy Lajos a tatai vám felét adományozta a monostornak), de a tárgyi emlékekből (Nagy Lajos és Zsigmond-kori kályhák) is következtetni lehet. A Rozgonyi család hatalma már Zsigmond uralkodása alatt megnőtt. A király több bir­tokát kapták zálogba, így szerezte meg zálogként Rozgonyi István a vértesi várakat (Gesztes, Vitány, Gerencsér, Essegvár, Tata stb.) A Rozgonyiak, mint a területtel együttjáró jogokat, átvették és gyakorolták a vértesi apátság feletti kegyuraságot. Ezt támasztja alá az az 1450-ből fennmaradt oklevél, melyben Rozgonyi János beiktatja a Ferenc, majd Lámpás János apátokat. A Rozgonyiak idején a vértesi apátság fokozatosan leromlott. Újlaki család a vértesi várak és bitiokok gazdája, tagjai az apátság kegyurai., A korabeli állapotokat tükrözi az a kérelem, amelyet 1475-ben Újlaki Miklós boszni­ai király írt a pápához a kolostor ügyében: "Mivel a vértes-kereszt­úri bencés monostor épületei annyira megrongálódtak, hogy apátja Dénes (?) nem mer benn tartózkodni, a jövedelem meg oly cse­kély, hogy két szerzetessel alig tudja magát eltartani s a roskadékos templomban alig mondanak évenként tíz misét, engedje át a pálos szerzeteseknek." A pápa engedélyezte a kérést, de változás nem történt. Így 1478-ban Mátyás király folyamodik IV. Sixtus pápá­hoz, hogy "az olyannyira elpusztult, hogy szinte földszínig rom (apátságot) a Fehérvár város falain kívül levő, Szent Margit tiszteletére emelt dominikánus kolostorba bekebelezhesse." Ez 1478-­ban meg is történt, s az apátság Vérteskeresztúr néven került be a domonkos rend regisztrációs könyvébe. A 16. század elejéről bir­tokügyletek kapcsán kapunk értesüléseket a kolostorról. Tata 1543-ban török kézre került, ezt követően a kolostor szerzetesei is elmenekültek a Vértesből, az apátságban megszűnt az élet. (Forás: vertesszentkereszt.org)