Képaláírás: Hajnali dér csípte csalánlevelek. A kora reggeli napsütésben a dérkristályok már kezdtek olvadni.

Ismertető szöveg: A nagy csalán (Urtica dioica) az egyik legismertebb gyom- és gyógynövény. A "csalán" (csolyán) elnevezést valójában több faj gyűjtőneveként használjuk. Ezek azonban az ajakos virágú árvacsalánoktól virágszerkezetükben alapvetően különböznek. Magas termetű (kb. 50-150 cm magas), csalánszőrökkel borított, szögletes hajtású, indás évelő növény. Minden szervén megtalálható csalánszőrök, érintése fájdalmas, égető, viszkető érzést okoz, apró kiütésekkel. Függőleges gyöktörzse szerteágazó gyökérben folytatódik, melyhez oldalra messze kúszó tarackokat is hajt. A levelek szíves-tojásdadok vagy lándzsásak, hosszan hegyesedők, durván fűrészes szélűek. A szár csoportosan nő, felálló vagy felemelkedő, üreges, négyszögletű.[1] A porzós virágok lecsüngő füzéreket, a termősek kis csomókat alkotnak. A növény kétlaki, a porzós és a termős virágok külön-külön egyedeken fejlődnek. Termése a makkocska, mely fénytelen szürke színű tojásdad és oldalról lapított alakú. (Forrás: Wikipédia)