Képaláírás: Latin neve: Anchusa officinalis.

Ismertető szöveg: Néha az egy méteres magasságot is elérheti, de többnyire 25 -70 cm magas. Felálló szára elágazik, ez főként a szár felső részére jellemző. Levelei lándzsa alakúak, ép szélűek, nyél nélkül kapcsolódnak a szárhoz. Felületük durva szőrökkel sűrűn borított (ez alapján lehet megkülönböztetni a hasonló megjelenésű erdei gyöngykölestől, melynek hajtása sokkal kevésbé szőrös, majdnem kopasz). A kunkor virágzatok rövid kocsányokon nyúlnak ki. A virágok öt szirmúak, forrt pártájúak, élénk kék színűek. Termése makkocska. Május-júniusban virágzik nyílt, napos helyeken: utak szélén, legelőkön, réteken.

Az orvosi atracél vagy patikai ökörnyelvű 30-90 cm magasra nő. Az egész növény szemölcsökön álló szőröktől érdes. Alsó levelei nyelesek, a felsők ülők, mind lándzsás és ép élű. Virágzata kunkor, kocsánya a virítás után kifelé görbül. Pártája eleinte bíborszínű, később lilakék, ritkán fehér, csöve egyenes és a csészékből felényire kiálló. Terméskéi ferdén tojás alakúak, finom szemölcsszerűek és bordázottak. Terem utak mentén, homokos szántóföldeken, az egész országban. Használata: hajdan a növény virága, levele és gyökere nagybecsű volt az orvosok előtt. Ma csak a köznép ismeri. Úgy a gyökerek, mint a levelek nyálkásak s ezért a főzetük katarrhusnál, tüdőelnyálkásodásnál, rekedtségnél gyógyítólag hat. Némelyek szerint a fű virága borban, vagy vízben főzve a melanchólia ellen jó, sőt a belső részek daganatát is eloszlatja a fű kisajtolt leve, amelyből 20 gr-ot 500 gramm savóval, vagy árpavízzel kell vegyítenünk s az egészet 2-3 nap alatt kortyonként elfogyasztanunk. (Forrás: gyogynovenyek-gyogyteak.com)