Képaláírás: Alsó sor balról jobbra: Mihályffy, Laczkó Aranka, Lengyel.
Felső sor: Kemény, Tarnay Teri, Szigetvári, Harcsai, Izsó, B. Dunay Rózsi

Ismertető szöveg: Mihályffy László színész. 1919-ben végezte el a Színiakadémiát, és Janovics Jenő kolozsvári társulatához szerződött. 1930-ig lépett fel. 1928-tól 1932-ig Nagyváradon is játszott. Széles skálájú, különleges adottságokkal rendelkező színész volt, aki tragédiában és vj.-ban egyaránt emlékezeteset nyújtott. Egyéniségéhez nem annyira a sodró lendületű drámai hősök, hanem inkább a fontolgató, mérlegelő figurák és az intrikusok álltak közelebb. (Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)

Laczkó Aranka színésznő. 1876-ban lépett színpadra Völgyi György társulatánál. Ezután 1880-ban Károlyi Lajos, 1881-82-ben a debreceni színház, 1883-84-ben Mándoky Béla, 1885-ben Gerőffy Andor, 1886-ban Ditrói Mór, 1889-90-ben Somogyi Károly, 1891-ben Rakodczay Pál, 1894-ben ifj. Polgár Károly, 1895-ben Füredi Károly voltak az igazgatói, végül 1896-tól 1929-ig, nyugdíjazásáig a Kolozsvári Nemzeti Színház tagja volt. 1935-ben még fellépett a Víg-, 1937-ben a Magyar Színházban. Eleinte drámai szendék és fiatal hősnők alakításában jeleskedett, később drámai anyaszerepek művészi megformálója volt. Játszott Janovics Jenő kolozsvári némafilmjeiben is. (Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)

Lengyel Vilmos (Lipniker) színész. 1919-ben végezte el a Színiakadémiát, de már 1915-től 9 évig Kolozsvárott volt szerelmes színész. Utóbb az Erdélyi-Bánáti Magyar Színész Egyesület alelnöke, majd elnöke volt. 1924-ben Szegeden, 1925-ben Nagyváradon játszott. 1926-ban a Magyar Színház szerződtette. Feleségével - Hollós Jucival - csakhamar meghódították a fővárosi közönséget. 1927-28-ban a Fővárosi Operett, 1928-29-ben az Új Színház is meghívta. 1929-30-ban a Belvárosi Színház tagja volt, a következő évadra visszaszerződött a Fővárosi Operettszínházhoz, ahol 1933-34-ben is játszott. 1931-32-ben ismét az Új Színház, 1932-33-ban a Magyar, 1933-1937 között a Vígszínház tagja volt, kivéve 1935-36-ban, amikor a Kamara Színház szerződtette. 1937-38-ban nem volt állandó szerződése, s nem lehetett tagja a színészkamarának sem. 1954-től haláláig ismét a Fővárosi Operettszínház művésze volt. (Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)

Kemény László színész. A Színiakadémiát 1921-ben végezte el. 1923-tól 1928-ig Kolozsvárott, 1929-től 1933-ig Miskolcon, 1933-34-ben Szegeden, 1934-től 1939-ig ismét Miskolcon játszott, és rendezőként is működött. A háború alatt nem léphetett színpadra. 1945-ben a Szabad és a Magyar, 1946-tól 1950-ig a Madách, 1950-től az Ifjúsági, 1954-55-ben a Jókai Színházban szerepelt. 1955-től 1965-ig a Nemzeti Színház tagja volt. 1951-52-ben a Színiakadémián színészmesterséget tanított. Kezdetben drámai hősszerepekben lépett színpadra, később jellemszerepeket alakított erőteljes vonásokkal, kitűnő humorérzékkel. Rendszeresen szerepelt filmekben, a rádióban és a televízióban. 1965-ben érdemes művész kitüntetést kapott. (Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)

Izsó Miklós színész, rendező. Régi színészcsaládból származott. 17 évesen kezdte pályáját. Debrecenben, Pozsonyban, Temesvárott, Budán, Miskolcon lépett fel. A Népoperában kifejtett tevékenységét is nagy elismerés kísérte, 1912. nov. 8-án a Színészegyesület tanulmányi ösztöndíjban részesítette. 1917-ben Szegedre szerződött. 1919-től 1928-ig folyamatosan a kolozsvári színház tagja volt. A húszas évek egyik legtöbbet foglalkoztatott színésze; az 1827-28-as évadban 202-szer lépett fel Kolozsvárott. A harmincas évektől kezdődően rendezett is, és színésziskolát vezetett Nagyváradon és Kolozsvárott. Rendezései a korszak általános kívánalmainak megfelelően korrekt értelmezésre és a játékmesteri feladatok ellátására szorítkoztak. (Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)