Ismertető szöveg: Az ázsiai elefánt - amint a neve is mutatja - Ázsiában él. Egykor Mezopotámiában, Perzsiában és Észak-Kínában is élt hatalmas és összefüggő elterjedési területen, manapság azonban csak az indiai szubkontinens, Sri Lanka, Indokína, a Maláj-félsziget, Thaiföld és a délkelt-ázsiai szigetek egyes részein. Jelenleg 13 ázsiai országban tartanak nyilván vadon élő elefántokat, számukat összesen 35-55000-re becsülik. A fajt sokan nevezik indiai elefántnak, de ez nem helyes, hiszen ez az elnevezés valójában az ázsiai elefánt alfajának egyikét jelöli. A esőerdőkben és füves területeken egyaránt megtalálható, elsősorban az erdős területek határát kedveli.
A második legnagyobb szárazföldi állat, csak közeli rokona, az afrikai elefánt előzi meg a rangsorban. Testtömege 3-5 tonna, marmagassága a 3,5 métert is elérheti.
Sokaknak nehézséget okoz megkülönböztetni az afrikai elefánttól (Loxodonta africana); Az ázsiai elefánt fülei - a testmérethez viszonyítva is - sokkal kisebbek, mint az afrikaié, testük legmagasabb pontja nyugalmi helyzetben a hát közepe, míg az afrikai fajnál a mar emelkedik ki leginkább. Az ázsiai elefántnak csak egy fogóujj van az ormánya végén (az afrikainak kettő), az agyar pedig ennél a fajnál csak a bikáknál kifejezett, a tehenek agyara kívülről nem látható. Az ázsiai elefánt füle viszonylag kicsi, jobbára csak a bikának van agyara, a marja alacsonyabban van a hátánál, homloka domborúbb, és az ormánya végén csak egy nyúlvány található.
Az elefántok egyik legfeltűnőbb jellegzetessége az ormány, amely az orr és a felső ajak összenövésével alakult ki. Az elefánt számára ez nemcsak légző- és szaglószerv, hanem fogóeszköz is, s iváskor is nagy hasznát veszi. Az ormány csupa izom, bármerre hajlékony, ugyanakkor az elefánt képes összehúzni és kinyújtani azt. Az elefánt rajong a vízért, és kitűnő úszó. Ormányát olykor búvárpipaként használja. (Forrás: sostozoo.hu)