Ismertető szöveg: A 19. század második fele nagy átalakulások ideje volt az Alföldön: a folyókat szabályozni kezdik, a lápokat lecsapolják, és a víztől elnyert földeket szántófölddé alakítják át, amivel a korábbi ártéri gazdálkodást uralkodóan a gabonatermesztés váltja fel.
Erre az időszakra esik az alföldi szélmalmok virágkora. Egyedül Kiskunfélegyházán 62 szélmalom működött ekkor, az ópusztaszeri múzeumfalu Szentes mellől, a dónáti tanyaföldről áttelepített malmát is ekkor építik, 1867-ben. Jelentőségük a vasút kiépülésével csökken majd le: vasúton a kőszén könnyebben jut el az Alföldre, és ezáltal lehetővé válik a gőzmalmok nagy számú üzemeltetése. Mégis egészen az 1950-es évekig őrölnek még szélmalmokkal is a vidéken, a szentesi malmot is csak 1950-ben állították le. A megmaradt szélmalmokat azután, a szentesihez hasonlóan vagy műemlékké nyilvánították, vagy múzeumba telepítették.
A szélmalmok nemcsak gazdaságtörténeti, hanem jelentős építészeti emlékek is, a magyar népi építészet legmonumentálisabb alkotásai, belsejük ács-, faragó-, és kovácsmunkák együttesének remeke. (Forrás: puszta.com)