Képaláírás: A hajdani Tanácsköztársasági emlékmű szobra az Emlék-pont udvarán.

Ismertető szöveg: Tanácsköztársasági emlékmű - Hódmezővásárhely, Szent István tér (A Szent István templom mellett állt.)
Alkotó: Kucs Béla , Felállítás éve: 1959
'Hódmezővásárhelyen a Városi Tanács 1958-ban kezdeményezte egy emlékmű felállítását a Tanácsköztársaság 40 éves évfordulója alkalmából. A Művelődési Minisztérium az országos pályázat egyik alkotását, Kucs Béla emlékművét adta a városnak. A két küzdő, meztelen férfit ábrázoló mű 1959 márciusában került leleplezésre a mai Szent István tér - melyet az alkotás nyomán Tanácsköztársaság térnek kereszteltek át - déli részén az iskola és a Szent István templom előtti téren, ahol most Szent István király lovas szobra áll. Az eseményről megjelent korabeli sajtótudósítás tízezernél is többre becsülte az avatásra összegyűlt emberek számát. Az ünnepségen jelen voltak és felszólaltak az 1919-es vásárhelyi direktórium tagjai, ünnepi beszédében Harmati Sándor a Hazafias Népfront országos titkára a következő optimista kijelentéseket tette: "A jövő még ragyogóbb, még fényesebb lesz, mint a jelen". Kucs Béla műve az ún. vörös- és fehérterror küzdelmét kívánta ábrázolni és a propagandisztikus szimbolikára jellemző, hogy a puszta kézzel küzdő munkásra, "aljas módon" késsel támad az ellenforradalom alakja. A rendszerváltás szele Hódmezővásárhelyen is elsöpörte a kommunista múltra emlékeztető köztéri alkotásokat. Az ellenzéki csoportok már 1989-től követelték, hogy a városvezetés engedélyezze ezeknek az emlékműveknek az eltávolítását. Erre azonban egészen 1990 tavaszáig várni kellett. A történelem különös iróniája, hogy a szovjet felszabadulási emlékművet, Kamotsay István bronz katonáját épp 1990. április 4-én -egy egész napos küzdelem árán - tudták csak elmozdítani és leemelni a városháza déli homlokzatánál lévő talapzatáról. A helyiek által csak Ivánnak titulált alkotást április 10-én követte az ülő Lenin, melynek másolata most az Emlékpont homlokzatáról sztoikus nyugalommal tekint le az arra járókra. (Forrás: http://www.szoborlap.hu)