Ismertető szöveg: "Ráth György Ráth Mór bátyja, mindketten részt vettek az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. Ráth György jogot tanult, szép karriert futott be a jogi pályán. 1860-ban Apponyi György országbíró titkára lett, majd a pesti királyi ítélőtábla bírája, később tanácselnöke. Több jogtudományi kézikönyvet írt, de mellette gyűjtötte a muzeális értékű könyveket és iparművészeti tárgyakat, tanulmányokat írt a magyar reformáció történetéről, a régi magyar könyvművészetről. Szilágyi Sándorral közösen szerkesztette 1850-ben A honvéd és huszárélet anekdotákban c. könyvet. Három kötetben adta ki 1902, 1905, 1912-ben Az iparművészet könyve c. művét. 1881-ben megszervezte az Iparművészeti Múzeumot, 1896-ig igazgatója volt. A képzőművészeti és az iparművészeti társaságban sokat tett a hazai képzőművészet és iparművészet támogatása érdekében, az állam és a tehetősebb polgárok anyagi támogatását igyekezett megnyerni. Ráth György értékes könyvtárát az MTA-ra hagyta, 1000 darabos, felbecsülhetetlen értékű műgyűjteményét még halálának évében özvegye az államra hagyományozta. Ráth műgyűjteményét az 1950-es évek elejéig együtt kezelték a Ráth György Múzeumban." (FORRÁS: Wikipédia http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A1th_Gy%C3%B6rgy)