Képaláírás: A jó parthie. - Margitay Tihamér festménye.

Ismertető szöveg: A JÓ PARTHIE.
- Margitay Tihamér festménye. -
Az élet vidámságaiból ismét egy derült kép Margitay Tihamértól.
Barátságos, gazdag szalon nyilik föl. Mindenen látszik a jó mód. Finom, elegáns butorok, drága szőnyegek. Az asztal körűl társaság helyezkedett el, melynek tagjait reális igazsággal festette a művész, nem mellőzve egy-egy nyersebb vonást, vagy a karikatura túlzását sem, csakhogy minél jobban kiemeljen egy-egy alakot, s határozottan érthetővé tegye az egész képet. Mint Margitay több festményén, ezen is megvan az az erősen jellemzett főhős, a kinek rovására mulat a többi és mosolyog maga a néző is. Az egész társaság figyelme azt a fiatal urat illeti, ki ott ül a társaság közt, de mégis oly idegen és kirívó ebből a körből, mert rút és együgyű. Pedig kitűnő hirnek örvend, mint jó parthie.
A társaság ugy látszik, abból a társadalmi osztályból való, a hol a jó parthiera különösen sokat adnak - nem mintha máshol keveset adnának, de a hol a házasságkötést rendszeresen megelőzik a szerződések, melyek a hozomány és moring kérdését tisztázzák. Itt keres most szerencsét és boldogságot egy jó parthie, azzal az elszántsággal, melylyel egy ily gazdag ifjú csak birhat, habár nem hódító is.
A festő éles szatírában gúnyolja ki az ilyen jó parthiekat.
A társaság maga is kegyetlenül viseli magát. Összenéznek, összesúgnak, fixiroznak, s látszik mindenkin, hogy ez nem lehet komoly dolog, a jó parthie nagyon is mulatságos. A család tagjainakkritikája világos, félreérthetetlen. A nagyságos asszony előveszi lorgnettjét, azon szemléli a látogató fiatal urat; az egyik kisasszony igyekszik leküzdeni mosolyát, s egy katonatiszt, a ki mellette ül, valami csintalan megjegyzést súg fülébe a látogatóról. Leghátul áll a legfiatalabb házi kisasszony, a kit a látogatás illet. Épen most szólíthatták be, kezében még a könyv is, melyből olvasott - talán épen valami nagyon regényes történetet, deli lovagról, feláldozó szerelemről. Meg van lepetve ő is, a mint féloldalra fordított arczczal a látogatóra tekint. "Hát ilyen!" A család feje pedig fölállt, hogy jobban láthassa a nevezetes vendéget, kinek atyja is eljött és nagy hévvel mutat fiára. Heves mozdulata sejteti, hogy jó tulajdonságairól szól, dicséri, hogyha nem is valami szép, de annál is inkább különb más fiatal embernél.
A jó parthie pedig ott ül a karszékben, kemény mozdulatlanságban, felkeztyüzve, kiöltözködve frakkba. A mélyen kivágott mellény egész fehér mellvértnek hagy helyet; azon alól ragyog az óraláncz. Egyik kezét a térden nyugtatja, a másikban a klakkot szorongatja. Az egész alak szögletes arczu, együgyű s lefésült, vörhenyes haján a fodrászi műtét gondossága csak növeli azt a komikus hatást, melyet e derék ifjú tett az egész társaságra, melyet valósággal konsternált, - mint mondani szokás. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. január 6.)