Képaláírás: Báró Bánffy Dezső, miniszterelnök.
Ellinger Ede fényképe.

Ismertető szöveg: Losonczi báró Bánffy Dezső magyar politikus, főispán, a képviselőház elnöke, miniszterelnök. A Szabadelvű Párt tagja. 1875-ben Belső-Szolnok, majd Szolnok-Doboka vármegye főispánja, kíméletlenül elnyomta a nemzetiségi mozgalmakat és az ellenzéki pártokat. 1892-95-ben a képviselőház elnökeként is kifejezetten pártpolitikát folytatott. 1895. jan. 14-től 1899. febr. 26-ig az ún. "szürke kabinet" miniszterelnöke. Kormányzásának ideje a nemzetiségek erőszakos magyarosításáról, a munkás- és parasztmozgalmak brutális elfojtásáról és a parlamenti ellenzéknek különösen az 1896-i választásokon történő letörését eredményező intézkedéseiről nevezetes. Az általa alkalmazott nyílt erőszak tömegfelháborodást és az ellenzéki pártok támadását váltotta ki. A parlamenti obstrukció a kormányt törvényen kívüli (ex-lex) állapotba, Bánffyt lemondásra kényszerítette. Bukása után főudvarmesterré nevezték ki. 1904-től mint az általa szervezett ellenzéki Új Párt vezetője, lemondva főudvarmesteri méltóságáról, ismét képviselővé választatta magát, élesen támadta a Tisza-kormányt. Csatlakozott az ellenzéki szövetséghez, 1906. márciusában azonban kivált a koalícióból. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)