Ismertető szöveg: A menyasszony még mikor az ismétlő-iskolát elhagyta, mindjárt elültetett egy rozmaring-ágat egy zöldmázos, veres kakasokkal meg kék virá­gokkal kihányt fazékba s addig öntözgette, locsolgatta, míg csak meg nem fakadt. Másnak azt mondta, hogy csak azért ültette el, mert megsajnálta a szegény kis rozmaringot, hogy el ne száradjon. Pedig dehogy azért, dehogy azért, egészen más járt már ekkor a kis hamis eszé­ben. Jól tudta, hogy ha úgy nagyon erőltetik a lányt, hát hiszen nem akarna, de mégis aztán ha már épen nem maradhatnak tőle, hát ... hát ... férjhez megy, aztán lakodalomkor roz­maring-ágakat kell a vendégek közt szétosztani. ...
A levagdalt ágacskákat szépen sorjába oda rakosgatja Julcsika egy nagy tulipántos tányérra s úgy viszi be a lakodalmas nép közé, szem­lesütve elkezdi szétosztogatni. Kapnának még a czigányok is, de ezeknek most is inkább a vőfire van gondjuk, a ki megint előkerült egy kancsó borral.
Hanem a leányok, legények annál jobban kap­nak rajta, mosolyogva, örömmel tűzik ki, ki a ha­jába, ki a kalapja mellé.
Az öreg asszonyok nagy gyönyörűséggel nézik a rozmaring-osztást, de kivált arra vigyáznak na­gyon, hogy ugyan melyik leány, melyik legény­nyel cseréli el a magáét ? Ha egy-egy csere esik, oda-oda sugdosnak egymás fülébe valamit... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. január 27.)

Rozmaring: a hűségért. A rozmaring virágnyelven a házasság egyik legfontosabb pillérét, a pár egymás iránti hűségét jelképezi. A hagyomány szerint a menyasszonynak a koszorújába fonják, a vőlegénynek pedig a kabátja hajtókájába tűzik. A koszorúslányok is a rozmaring segítségével választhatják ki leendő hű jövendőbelijüket: jó pénzért almába szúrt rozmaringágakat árusítanak; s a vevők között akad horogra kedvesük is. (Forrás: m1aya3.blogspot.com)