Képaláírás: A bocsánat-kérés. - Dagnan-Bouveret festménye.

Ismertető szöveg: A bocsánat-kérés.
Sajátságos régi mennyegzői szokás divik Normandiában, a melyhez hasonlót sehol másutt nem találunk. Ugyanis a mint az új pár az esküvőről vissza megy a szülei házhoz, mielőtt a lakomához ülnének, letérdepelnek szüleik előtt s bocsánatot kérnek azoktól, hogy immár ezután a szülei házat elhagyandják.
Ezt a jelenetet festette meg a jeles franczia -művész Dagnan-Bouveret, a mit rajzban mi is bemutatunk.
A lakodalmi asztal már félig-meddig fel van -terítve, ott állanak a tányérok nagy halmazban, egy csomó boros üveg fel van rakva, a melyek édes közelébe le is telepedett már egy türelmetlenkedő öreg úr, a ki nézi, nézi ugyan a czeremóniát, de cseppet sem bánná már, ha a sok beszédnek vége lenne, s a boros üvegekre kerülne a sor. Mellette két hasonló gondolkozású öreg úr áll, a kiket azonban még is érdekel tán a dolog valamennyire.
A kép baloldalán látjuk a főszemélyeket.
Ott térdel az új pár, még ugyanazon öltözetben, a melyben az oltár előtt állottak. Ugy látszik, egészen komolyan veszik a bocsánat-kérést, mintha ki tudja, miféle vétket követtek volna azzal el, hogy egymáséi lettek.
Az öreg, gyertyáttartó apa is szerfelett komolyan viseli magát, mintha azt mondaná hogy: "Hm, hm, gyermekeim, valójában van okotok miért bocsánatot kérni!"
Pedig hát dehogy is van. Hiszen ő maga is ugyanezt tette hajdanta a most mellette álló öreg mamával, s ezt tette apja, nagyapja és ki tudná, hányadik őse.
E csoportozat körül ott állnak a család fiatalabb sarjai, a kik rendkívüli érdeklődéssel nézik -a jelenetet s épen nem találják azt olyan roppant komoly dolognak, mint az idősebbek, sőt egyik-másik ott bámuló növendéklánykából az látszik ki, hogy tán egy cseppet sem bánná már, ha ő rá is minél előbb rákerülne a bocsánatkérés sora. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. február 10.)