Normál kép: 1895_Oldal_056_a.jpg   Méret: 770x1071 Színmélység: 24bit Felbontás: 200dpi
Nagy kép: 1895_Oldal_056_a_nagykep.jpg   Méret: 1200x1670 Színmélység: 24bit Felbontás: 200dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Az «Elbe» hajó elsülyedése.

Ismertető szöveg: Az "Elbe" hajó elsülyedése.
A nagy tengeri forgalom rendkívüli emelkedése következtében most már csaknem évenkint sülyed el egy-két nagyobb gőzhajó, a minthogy a színházak leégése, nagyobb vasúti szerencsétlenségek sem tartoznak többé annyira a ritkaságok közé, mint pár évtizeddel ezelőtt. Mindamellett kétségtelen, hogy ezek a szerencsétlenségek még most is megrendítő hatásúak. A legtöbb esetben nem pusztul el ugyan annyi ember sem ily szerencsétlenségnél, mint egy háborúban a legkisebb összeütközéseknél, avagy valamely járvány alkalmával, de a veszedelem az ily szerencsétlenségeknél tömeges, rögtöni, váratlan és ezért oly megrendítő.
A legnagyobb szerencsétlenségek egyike volt mult január hó 30-án az éjszak-német Lloyd, utazókat szállító nagy "Elbe" nevű hajójának elsülyedése. A hajón levő 200 utazó közűl csak 5, a 151 főből álló hajószemélyzet közül csak 15, összesen tehát negyedfélszáz ember közül csak 20 menekült meg, pedig nem is volt viharos idő; a szerencsétlenség oly helyen történt, hogy más hajókról aránylag gyorsan mehettek az elsülyedésnek kitettek segítségére. De rendkivül rövid idő, alig husz percz alatt tenger fedte be már az egészet; a segítség késő volt.
Az "Elbe" hajó 1881-ben épült Angliában. 4510 tonna tartalmu volt, s gőzgépeinek 5600 lóereje volt, egyike a társaság legnagyobb és legczélszerübb berendezésű hajóinak, melyre méltán büszkék voltak. Kapitánya, Gössel, kiváló tengerész hirében állott s még csak 43 éves, hatalmas termetű férfiu volt. A szerencsétlenséget tehát még sejdítni sem lehetett. Január 29-én Bremerhafen kikötőből indult ki a nagy hajó 200 utassal, kik nagyobbrészt Amerikába vándorlók voltak. Igen hideg délkeleti szél fuvott, de a hajó teljes erővel hatolt előre. Éjjel sötét volt, de nem ködös. Az elővigyázatokat azonban megtették s időről-időre rakétákat bocsátottak fel, hogy más hajókat figyelmeztessenek. Hajnal felé félhatkor, midőn a hajó mintegy 50 km távolságra Rotterdamtól a calaisi csatorna felé haladt, észrevettek egy kisebb hajót, mely teljes erővel evezett az "Elbe" felé. Jelek, kiabálások és gőzfüttyek nem használtak, az összeütközés megtörtént. Egy 1500 tonnatartalmu kőszénszállító hajó volt az ellenfél, a "Crathie", mely Rotterdamból ment Skóczia felé. Az összeütközés a gőzöst közvetlenül a gépház mellett érte s a betört lyukon oly gyorsan folyt be a viz, hogy a gépház; tüzét rögtön eloltotta.
Bár a rázkódás nem volt nagy, az utasok rögtön felébredtek s félig felöltözve rohantak a fedélzetre. A matrózok megtettek minden lehetőt, hogy a mentési munka szabályosan történjék. Az első csolnak, melyet a vízre bocsátottak, rögtön felfordult s a másodikra a hajó gyors sülyedése miatt már igen kevesen menekülhettek, jóformán őket is veszély fenyegette, mert - miként képünkön is látható - már félig viz alatt volt az óriási gőzös s két percz mulva nem is láttak belőle többé semmit. A "Crathie" az összeütközés után eltünt, de még az nap Massbuisban kötött ki csekély sérüléssel.
Mint ily hirtelen eseteknél természetes, a nagy szerencsétlenség okait sokan a hajó személyzetére hárítják, annyival inkább, mivel azok közül aránylag sokkal több menekült meg. De a hiteles elbeszélések szerint maga a kapitány, ki elveszett, s a többi tisztek is megtették kötelességüket s a szerencsétlenséget főkép az elsülyedés gyorsasága okozta, meg az, hogy a megfagyott kötelek miatt a csolnakokat nem lehetett elég gyorsan vizre bocsátani.
A három csolnak közül csak egyetlen egy menekült meg teljesen s azonkívül egy Böcker nevű fiatal német leány, ki az első elsülyedt csolnakról úszás által menekült a másikra. A csolnakon ülőket 5 és fél óráig hányták a tenger habjai s nagyobb része félig öltözetlenül levén, a nagy hidegben sokat szenvedtek, mig j végre egy "Wildflower" nevű angol halászbárka megmentette őket s ki tette az angol partra Lowestoftnál. Egy nő és egy hajótiszt holttestét több hajóroncscsal együtt partra vetette a hullám, a többi a tengerben maradt.
Az utazók között csak 41 volt németországi, sokkal többen voltak osztrákok és magyarok, kik új hazát akartak keresni Amerikában. A magyarok névsorát társlapunk, a "Politikai Ujdonságok" közlik. Sajnos, hogy a megmenekültek között egy magyar sem volt. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. február 17.)



...a maroknyi túlélő elbeszéléséből lehet rekonstruálni az eseményeket. Az ütközés robaja természetesen mindenkit felébresztett, és kitört a pánik. A gyorsan süllyedő hajóról alig három mentőcsónakot sikerült vízre bocsátani. Az első csónak azonnal felborult, a második csónak húsz túlélővel több mint hat órán át hánykolódott a tengeren. A harmadik csónak sorsát senki sem ismeri. A mentőcsónakok kötélzete összefagyott volt, a sebesen merülő óceánjáróról ezért nem sikerült többet leereszteni. A túlélőket egy angol hajó, a WILDFLOWER mentette ki és vitte Angliába.
A német személyzet fegyelmezetten - bár nem túl eredményesen - hajtotta végre az ELBE kapitányának mentési parancsait. Ezzel szemben az egyik túlélő utas, a cseh Jan Vevera a hajó legénységét gyávának nevezte, és azt állította, ilyen tisztek nem is valók tengeri hajóra, amikor a hajó süllyedni kezdett, oly rettenetes jajveszékelés hasította a levegőt, amelynek hatása sohasem múlhat el lelkéből. Más civil túlélők a személyzetet magasztalták. Az bizonyos, hogy a hajó kapitánya végig a helyén maradt. Kurt Gössel kapitány hősiessége az amerikaiakat annyira megindította, hogy egy kisvárost neveztek el róla.
Az ELBE katasztrófájában 32 kivándorló magyar pusztult el. A magyar áldozatok között volt az abaújszántói gőzmalom álnéven menekülő sikkasztója is, akinek partra vetett holttestét az angliai hatóságok megtalálták. (Forrás: timelord.blog.hu)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page