Normál kép: 1895_Oldal_174_a.jpg   Méret: 770x550 Színmélység: 24bit Felbontás: 200dpi
Nagy kép: 1895_Oldal_174_a_nagykep.jpg   Méret: 1086x777 Színmélység: 24bit Felbontás: 200dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Az ár ellen védett töltés Erzsébetlaknál.
Az aldunai áradások. - Oldal István nagybecskereki fényképész fölvételei után.

Ismertető szöveg: Az al-dunai áradások.
Hazánknak ezen legnagyobb és a forgalomra nézve megbecsülhetlen folyója közelebb újból kiáradt s a part melletti községeknek és városoknak sok és nagy veszedelmet okozott.
...
Az idei védekezés 5.68 méter magasságú vízállásnál már április 4-én kezdődött. Legmagasabb (7.88) volt a vízállás április 17-én, és a védekezés munkája még most is, tehát több mint másfél hónap óta foly. A május 9-iki vízállás 6.60 méter volt. A hosszú idő alatti védekezés és a legmagasabb vízállás mindennél jobban beszél a bősz elem által okozott küzdelmekről és károkról. A három székely községet nagy töltése és a szervezett társulati működés megmentette ugyan az elöntéstől, de a talajszivárgástól nem; így termésök nagyobb része tönkre ment.
...
Három képet mutatunk be ezen nagy pusztulásról. Kettő Rudolfsgnad veszedelmét tárja szemünk elé, a harmadik pedig az Erzsébetlak melletti védekezési munkálatokat ábrázolja. Ezekre vonatkozólag lapunk egy barátjától, Papp Géza orsz. képviselő úrtól a következő sorokat kaptuk:
...
Az idei árvizet az az ádáz al-dunai szél okozta, melyet köznyelven "Kosovó"-nak hivnak, s mely ép a legnagyobb vizszintekor napokig támadta s döngette a községnek Duna felöli töltéseit, hol végre, daczára a legnagyobb erőmegfeszítésnek, akkor, midőn még csaknem egy méter magasság volt kint a töltésből, legyőzve az emberi erőt, a töltést elmosva, átáztatva, utat tört az árnak, a virágzó községet gyönyörű határával együtt elborította.
A töltésvédelmi munkálatokat ábrázoló kép, mely Erzsébetlak mellett van fölvéve, a védekezés nehéz és nagymérvű voltáról nyújt némi fogalmat. A képen karózás látható, össze-vissza dülve, közbe fűzfa-galyakkal. Olyan ez a kép, mint egy csatatér küzdelem után. S csakugyan, egy csatatér is volt e hely, mikor az óriási viharral szemben, a kitartó munkások, hidegben, szélben, átázva, éjjel-nappal védték a töltést az elmosástól. A ki nem látta, nincs fogalma arról, mily lelki erő szükséges ahhoz, hogy a képen látható zsákolás és közvetlen előtte a karózási munkálat reménynyel és bátorsággal folytattassék akkor, midőn óránként kevesebb és kevesebb látható a hullámoktól bemosott töltésből. E helyen az ár nem szakította ez idén át a töltést, s a gazdagon virágzó határok, melyeket e töltés is véd, részben megmentettek a kitartó s önfeláldozó munkával. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. május 26.)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page