Képaláírás: Összedőlt házak Rudolfsgnadon az árvíz elvonulása után.
Az aldunai áradások. - Oldal István nagybecskereki fényképész fölvételei után.

Ismertető szöveg: Az al-dunai áradások.
Hazánknak ezen legnagyobb és a forgalomra nézve megbecsülhetlen folyója közelebb újból kiáradt s a part melletti községeknek és városoknak sok és nagy veszedelmet okozott.
...
Az idei védekezés 5.68 méter magasságú vízállásnál már április 4-én kezdődött. Legmagasabb (7.88) volt a vízállás április 17-én, és a védekezés munkája még most is, tehát több mint másfél hónap óta foly. A május 9-iki vízállás 6.60 méter volt. A hosszú idő alatti védekezés és a legmagasabb vízállás mindennél jobban beszél a bősz elem által okozott küzdelmekről és károkról. A három székely községet nagy töltése és a szervezett társulati működés megmentette ugyan az elöntéstől, de a talajszivárgástól nem; így termésök nagyobb része tönkre ment.
...
Három képet mutatunk be ezen nagy pusztulásról. Kettő Rudolfsgnad veszedelmét tárja szemünk elé, a harmadik pedig az Erzsébetlak melletti védekezési munkálatokat ábrázolja. Ezekre vonatkozólag lapunk egy barátjától, Papp Géza orsz. képviselő úrtól a következő sorokat kaptuk:
Rudolfsgnad egyike volt a gazdag megye legvirágzóbb községeinek a Tisza partján, szemben Titellel. Lakói németek, kik a 60-as években alapították ezen községet, a kincstártól vett s már csaknem teljesen megváltott területen. Határa rendkivül gazdagon termő, melyben még ma is megvan az ős erő; mutatják a képen is látható fák, melyek húsz év alatt annyira fejlődtek, mint más vidéken 30-40 év alatt. A talaj kitünő termőképességének tulajdonítható, hogy bár a 70-es években már egyszer az ár elpusztította határukat, mégis megmaradtak e község lakói.
Az idei árvizet az az ádáz al-dunai szél okozta, melyet köznyelven "Kosovó"-nak hivnak, s mely ép a legnagyobb vizszintekor napokig támadta s döngette a községnek Duna felöli töltéseit, hol végre, daczára a legnagyobb erőmegfeszítésnek, akkor, midőn még csaknem egy méter magasság volt kint a töltésből, legyőzve az emberi erőt, a töltést elmosva, átáztatva, utat tört az árnak, a virágzó községet gyönyörű határával együtt elborította.
... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. május 26.)