Képaláírás: A «Nemzeti Szalon» kolozsvári kiállításából.
Dunky fivérek fényképe.

Ismertető szöveg: A Nemzeti Szalon kiállítása kolozsvártt.
A "Nemzeti Szalon", a képzőművészek és műpártolók csak tavaly alakult egyesülete, a fővároson kívül is megkezdte működését azzal a kiállítással, melyet május 19-ikén Kolozsvártt nyitott meg. A "Nemzeti Szalon", mint tudva van, állandó összeköttetést akar létesíteni a művészek és a közönség közt. Tárlatát folyvást nyitva tartja és ez voltaképen állandó mű-piacz, mely a művészet iránt érdeklődő közönség rendelkezésére áll, a hol mindenkor találhatni műbecscsel bíró képeket, szobrokat.
A kolozsvári kiállítás az első, melyet a mozgékony társulat rendez a vidéken. Az ottani vigadó nagy termében rendezték el, a hol bálozni és mulatni szoktak a kolozsváriak. Mozgatható spanyolfalak segítségével igyekeztek alkalmassá tenni a termet a képek kiállítására. Vastagh György, az egyesület elnöke és Kacziány Ödön foglalkoztak több napig a rendezéssel. Az egyesület több tisztviselője is megjelent a megnyitásra.
A kiállítás 142 képet foglal magában, legtöbbnyire az ifjabb és legifjabb nemzedék műveiből, melynek csaknem egész névsorát megtaláljuk. A régebbi művészek közül Than, Vastagh, Telepy, Molnár József, Brodszky jelentek meg. A festmények legnagyobb része életkép és tájkép. Vágó Pál, Baditz Ottó, Than, Kacziány, Dudits Andor, Kriesch Aladár, Marselek Endre képviselik néhány művel az egyházi festészetet, vagy a komolyabb stilt igénylő tárgyakat. Az arczképfestés erőteljes darabokkal van bemutatva.
A megnyitás ünnepélyesen ment végbe május 19-ikén. Sokan gyültek össze a vigadóba. Szvacsina Géza helyettes polgármester üdvözölte a megjelent művészeket, a kiállítás rendezőit, s mondott meleg szavakat a művészetek pártolásáról. A város nevében köszöntötte a művészeket. Széchy Károly egyetemi tanár tartott azután hosszabb fejtegetést a magyar festészet fejlődéséről, annak küzdelmeiről, sikereiről. Azt is kiemelte, hogy bármennyire emelkedjék is Budapest vagyonban, bármennyire fejlődjék izlésben: egymaga még sem lehet a magyar művészetnek fentartója, termékeinek fogyasztója. Azért a művészet iránt való érzéket a vidéken is fejleszteni kell, a művészet iránt való érdeklődésbe a vidéket is bele kell vonni. Ezt van hivatva tenni a "Nemzeti Szalon", mely alkalmat akar nyujtani a vidéknek is a művészi termékek élvezetére. A beszédet megéljenezték, s ekkor Vastagh György, a "Nemzeti Szalon" elnöke válaszolt, megköszönve a szives fogadtatást.
Ekkor a közönség szétoszlott a kiállítás megtekintésére. Délután 2 órakor lakoma volt a vendég művészek tiszteletére.
Itt közölt képünk fénykép után mutatja a kiállítás részletét, s kivehetők rajta a képek is. Balra Vágó Pál szép templomi képe: "Ave Mária", melyet a fővárosi közönség jól ismer a műcsarnokból; mellette Spányik Kornél Madonnája; aztán Telepy Károly, Győrök Leó tájképei, Ipoly Sándortól "Anya gyermekével", ez alatt Zemplényi Tivadartól "Kánikulában" (fürdésre készülő fiu). Közvetlen e mellett foglal helyet Knopp Imre "Szabadulás felé" megható életképe, melyen a börtön folyosóján a halotti szentségekkel alájövő papot és minisztránsát látjuk. Fölötte látni még Zigániné Löschinger Hedvig történeti tárgyú festményét, a "Szent László fűvét". Végre jobb oldalon Vastagh György egyik legszebb arczképét engedi láthatni még a fotográfiai fölvétel, a művész leányának életnagyságú arczképét, teljes alakban, a mint egy kerti padon ül.
Kívánatos, hogy a "Nemzeti Szalon" Kolozsvártt és mindenütt az országban megtalálja azt az érdeklődést, melyre számít és a melyre szüksége is van festészetünknek. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. junius 2.)

A Nemzeti Szalon magyar képzőművészek és műpártolók egyesülete volt, amelyet Budapesten alakítottak 1894. március 12-én "abból a célból, hogy a magyar képzőművészet erkölcsi, anyagi és kulturális érdekeinek fölkarolását, a testületi szellem fejlődését előmozdítsa, a művészek és a közönség közti érintkezést élénkebbé tegye".
Az egyesület helyisége Budapesten 1894-től a József körút 45-ben, majd 1897-től az egykori Újvilág utca 2. sz. alatt volt (ma a Semmelweis utca és Kossuth utca sarka), míg állandó művásárcsarnoka, amelyben a tagok eladandó művészeti termékeit, festményeket, szobrokat stb. kiállították, Budapest V. kerületében az Erzsébet téren volt 1907-től. Utóbbit Vágó József és Vágó László tervezte. Itt rendezték a Nyolcak két kiállítását 1911-ben és 1912-ben, a Gauguin és a francia impresszionisták című nagy hatású kiállítást 1907, valamint e helyen mutatkoztak be az olasz futuristák 1912-ben. Az 1953-ban a Műcsarnokhoz csatolt intézmény 1957-ben nagy jelentőségű kiállításnak (Tavaszi tárlat) adott helyet, melyen hosszú évek után először avantgárd és nonfigurativ művek is láthatóak voltak, s addig háttérbe szorított alkotók, például Kassák Lajos, és a tiltott Európai Iskola művészei mutatkoztak be ismét. Az épületet 1960-ban lebontották, helyén ma park van. (Forrás: Wikipédia)