Képaláírás: - Átkozott földrajzi szélesség! - kiáltá.

Ismertető szöveg: "Antifer mester, minden szombaton este nyolcz óra tájban a nagyon kurta szárú pipáját szíván, éktelen dühbe jött és nem is hagyta abba mindaddig, míg megkönnyebbülést nem szerzett magának a szomszédja és jó barátja, Trégomain Gildas hajótulajdonos rovására. És mi okozta ezt a dühöngést? Az, hogy egy ócska atlaszban, a melynek egyik lapja a földet ábrázolta a Mercator projectiója szerint, nem sikerült megtalálnia azt, a mit keresett.
- Átkozott földrajzi szélesség! kiáltá. Az ördög vigye el ezt a szélességi vonalat! De mégis rá kell szánnom magamat, hogy végig megyek az elejétől a végéig, ha mindjárt a Belzebub kemenezcjén vezetne is keresztül!
És mielőtt Antifer mester ezt a szándékát végrehajtotta volna, az illető szélességi vonalon végig húzta a körmét. Az említett föld-abrosz egyébiránt már annyira tele volt plajbászpontokkal és körzővel fúrt lyukakkal, hogy kávéfőző-készülék szitájához hasonlított.
A szélességi vonal, a melyre Antifer mester átkozódásai vonatkoztak, következőleg volt megjelölve egy darab kutyabőrön, a mely sárgultsága tekintetében vetekedhetett volna egy spanyol lobogó foszlányával:
24 fok 59 perez éjszaki szélesség.
Fölötte, a kutyabőr egyik sarkán, a következő szók voltak fölírva vörös tintával:
"Szigorúan meghagyom a fiamnak, hogy soha se feledje el."
Antifer mester tovább lármázott.
- Légy nyugodt, derék apám, nem feledtem el ... és nem is fogom elfeledni soha a szélességedet. Hanem úgy áldjon meg a három védszentem, a mint tudom, hogy mi hasznát vehessem!
És Antifer mester ez este is - 1862. évi február 23-án - csak úgy dühöngött, mint rendesen. A keble viharzott, ő maga pedig káromkodott, mint egy matróz, a ki egy vitorlakötelet kiszalaszt a kezéből, csikorgatta a fogait, szidta a pipáját, a mely huszonháromszor kialudt és a melynek meggyújtására egy egész gyufadobozt fölemésztett, megfogta az atlaszt és az egyik szögletbe vágta; a karszékét a másikba, egy nagy kagylót, a mely a kandallót díszítette, úgy csapta a földhöz, hogy ezer darabra tört, toporzékolt a lábával, hogy a padló rengett bele és a legveszettebb vihart is túlharsogni képes hangon ordított..." (Antifer mester csodálatos kalandjai. Verne Gyula legújabb regénye. Fordította Huszár Imre.) (Forrás: Vasárnapi Ujság Regénytára Melléklet, 1895.)