Ismertető szöveg: A tündérrózsa (latin neve: Victoria amazonica) Dél-Amerikában honos, az Amazonas holtágaiban, sekély, csendes vizeiben. Legalább 30 fokos melegre van szüksége, hogy folyamatosan tudja hozni virágait. A gyökér, virág és levélfelszín kivételével a teljes felületet tövisek borítják. A kerek levelek bőrneműek, fényesek és átmérőjük a 2 méter is elérheti. Peremük barnás és nem túl magas. Szilárdságára és hatalmas méretére jellemzően egy kisebb gyermeket is biztonságosan megtart. Megfelelő súlyelosztás esetén 60-70 kg terhelést is elbír. A levélfonák a természet egyik csodálatos alkotása: leginkább egy gótikus katedrális mennyezetboltozatára emlékeztet. Eredetileg egy német botanikus fedezte fel a növényt 1801-ben. Későbbiekben Sir Joseph Paxton angol főkertész és építész tudott első ízben saját nevelésű tündérrózsát létrehozni, 1849-ben. Ezt a királynő számára ajánlotta fel, így kapta a Victória nevet. A virág csupán 2 napig életképes. A vízből kiemelkedve eleinte hófehér, átmérője 30 cm. Savanykás, ananász illattal csalja magához a rovarokat. Az 1. nap reggelén becsukódik, így fogságba ejti az ott levő rovarokat. Először a termő az aktív, majd ezt követően beérnek a porzók is. A benn levő rovarok elvégzik a beporzást, a növény elkerüli ezzel az önbeporzás lehetőségét. Ezután a következő kinyílás után a rovarok szabadon elrepülhetnek. A virág ekkorra már rózsaszínűvé, majd néhány óra elteltével bíborvörössé változik. 2 nap után a szirmok elszáradnak, a víz alatti termés több száz magja, érésnek indul. A beérett termés újra a vízfelszínre tör, kihasad és a magok az áramlattal elsodródnak. A helybeli indiánok által közkedvelt növény volt, olyannyira, hogy magjait lisztté őrölve, süteményeket készítettek és ezeket ünnepi alkalmaknál fogyasztották. A budapesti Füvészkertben is megtalálható. (Forrás: erdekes_novenyek.abbcenter.com)