Ismertető szöveg: A busójárás mohácsi farsangi népszokás, amely eredetileg sokác népszokás volt. Farsangkor a busók a hagyományoknak megfelelően öltöznek fel. A legnagyobb mulatság farsangvasárnap van. A "műsor" fő elemei: a partraszállás, melynek során a túlparti "Szigetből" - ahogyan a helybeliek mondják (s nem helytelenül elterjedt információ szerint Kismohácsról, mely Mohács város déli, belterületi része) eveznek át ladikokon a busók. Jelmezes busófelvonulás a Kóló térről a főtérre. Farsangi (télbúcsúztató) koporsó vízre bocsátása. Sötétedéskor az egybegyűltek elégetik a telet máglyagyújtással és a főtéren körtáncokat járnak. (Forrás: Wikipédia)

A sokácok délszláv népcsoport Magyarország déli részén (főleg Mohács környékén), Bácskának a mai Szerbiához eső településein a Duna közelében (Szond, Bácsbéreg, Monostorszeg, Zombor), valamint a horvátországi Szlavónia egyes vidékein. A sokácok szinte kivétel nélkül római katolikus vallásúak. Feltehetőleg a mai Bosznia-Hercegovina területeiről húzódtak fel az egykori Dél-Magyarország elnéptelenedett vidékeire a török hódoltság idején. Bosznia egyes vidékein a kisebbségben élő katolikusokat ma is gyakran nevezik sokácoknak. A sokác népviselet keleties jellegű, inkább a kifejezetten balkáni népek viseletére emlékeztet (szerbek, bosnyákok, bolgárok), mintsem a horvátok hagyományos ruházatára. A sokác nyelvjárás azonban közelebbinek tűnik a horvát nyelv bizonyos változataihoz, mint a szerbhez. Római katolikus vallásuk pedig egyértelműen a horvátsággal való azonosuláshoz vezetett a XIX. század végétől kezdődően. A sokácokhoz hasonlóan a bunyevácok is szinte kizárólag katolikus vallású délszláv népcsoport, ráadásul a sokácokkal ugyanazon vagy szomszédos tájegységen élnek (főként a Bácskában), és habár mindkét népcsoport egy része horvátnak vallja magát, különállóságuknak tudata a mai napig megmaradt. A sokácokat (a bunyevácokhoz hasonlóan) korábbi magyar források gyakran katolikus rácok néven különböztették meg a hagyományosan ortodox keresztény vallású szerbektől (rácok). Szerbiában a sokácokat újabban önálló népként tartják számon, de a bunyevácoktól eltérően a hagyományosan sokácok által lakott települések lakossága szinte kizárólag horvátnak, kisebb számban jugoszlávnak vallotta magát. A Magyarországon és a Vajdaságban élő sokác-horvátok száma elérheti a húszezret. (Forrás: Wikipédia)