Ismertető szöveg: A Nemzeti Történeti Emlékpark szabadtéri néprajzi múzeum, skanzen és kirándulóhely, melyet 1982-ben hoztak létre a Csongrád megyei Ópusztaszeren. A Szabadtéri néprajzi gyűjtemény az ország öt skanzenjének egyike. 19 épületegyüttessel és három szabadtéri kiállítással rendelkezik, kialakítása 1978-ban kezdődött meg és azóta is tart. Az épületegyüttesek az ország különböző tájait mutatják be, a látogató betekinthet a 19. századi falvak és tanyavilág életébe, a különféle mesterségekbe, láthat iskolát, postát, szatócsboltot, szélmalmot, kisvasutat, pékműhelyt is. Itt tekinthető meg a kocsigyűjtemény és a mezőgazdasági gépek gyűjteménye. (Forrás: Wikipédia)

A szegedi, egészen pontosan mórahalmi tanya eredetije a XIX. század közepén épült, az akkori időkre jellemzően, szoba-konyha-szoba-kamra beosztással, két generáció számára: a szülőkkel együtt élt és vezette a ház körüli, nagyjából 15 holdas homoki gazdaságot a családos fiú. A helyiségek berendezése az 1900-as évek első felének állapotát őrzi. A ház mellett áll az egy födél alá épített istálló és kocsiszín. A kocsiszínbe benézve, mezőgazdasági eszközöket láthatunk, de képzeljünk még oda egy hódmezővásárhelyi Nagyatádi-kocsit is, amiből egy példány a skanzen kocsigyűjteményében is áll. Azon járt a parasztcsalád piacra és ünnepi alkalmakra. Az udvaron, többek között, láthatunk egy paprikagórét is, amiben Szeged vidékén a fűszerpaprikát az esőtől védve szárították. A skanzen góréját Domaszékről költöztették a tanyára. A gazdaság részben piacra is termelő növénytermesztésből, állattartásból állt, ennek szemléltetésére konyhakertet és szőlő telepítettek a tanya mellé, épületei között pedig baromfit, libát, tyúkot tartanak. (Forrás: puszta.com)