Képaláírás: Protschko Mihály, a Franklin-nyomda elhúnyt főgépmestere.

Ismertető szöveg: Egy névtelen munkatársunkról.
Az olvasó, mikor valamely magasabb szinvonalon álló képes vállalatban lapozgat, gyönyörködve a tiszta, szép nyomású képekben: a legtöbbször nem is sejti, mily fáradság és türelem, mindenek fölött pedig mennyi ügyesség és gyakorlottság kell ahhoz, hogy a hatás oly igazi legyen.
Hirneves művészek rajzai, a fametszés, vagy az utóbbi évtizedekben igen elterjedt-czinkografia útján reprodukálva, a legjobb szándék mellett sem sikerülnek úgy, hogy a könyvnyomdai sajtón minden előkészítés nélkül sokszorosíthatók legyenek. Sőt ha semmit nem veszítettek is a reprodukálás alkalmával, még akkor is kell kisebb-nagyobb előkészítés. Például ha valamely tájképen az első lenyomatokon a levegő nem eléggé mozgékony és átlátszó, a hegyek, az erdőség nem birnak a kellő árnyalattal; vagy pedig valamely arczképen az ábrázolt egyén vonásai, avagy szemei nem életteljesek, a ruházat kelméje (például bársony) nem kellő fényű és puhaságú: ilyenkor a gépmester vagy nyomó gyakorlottsága és műérzéke van hivatva, hogy segítsen rajta s a hiányokat pótolja. Sokszor az eredeti rajz nyomán, sokszor csupán jó izlésére támaszkodva végzi ily esetben az úgynevezett előkészítést.
A gyorssajtó szerkezetében van egy hengerforma készülék s abban van elhelyezve az előkészítés; tudniillik abba ragaszt vékonyabb vagy vastagabb papirrétegeket olyanformán, hogy a hol a kép illető részei nem elég sötéten jönnek ki, ott vastagabbakat, a hol pedig világosabb részek szükségesek, vékonyabbakat, avagy ez utóbbi esetben semmit sem alkalmaz. Az egészet természetesen úgy helyezi el a hengerre, hogy az illető részek a nyomásnál mindig a kép megfelelő helyére kerüljenek. A mint a sajtóban a festékhenger végig ment a képen és azt festékkel ellátta, ráesik a papir s erre az előkészítéssel ellátott henger ráereszkedvén, a tulajdonképeni nyomást teljesítő tégely vagy érczhengerek teljes sulylyal ránehezednek az egészre, s megvan a lenyomat, jól vagy roszúl, a hogy a nyomást kezelő jól vagy rosszúl végezte dolgát. Néha egy vékony papirdarabka a megfelelő helyre alkalmazva, vagy onnan eltávolítva, az árnyalatban észrevehető különbséget okoz. Az előkészítés fontossága mellett még az is lényeges dolog ám, hogy a festékezés kellően eltaláltassék; a lenyomat ne legyen nagyon fekete, a festéktől mintegy átitatva, vagy pedig a ridegségig szürke. Szóval a jó nyomó vagy gépmester fontos munkatársa az illető képes vállalatnak.
Ilyen fontos, bár névtelen munkatársa volt a "Vasárnapi Ujság"-nak 22 éven át Protschko Mihály, fő gépmester is.
Mikor a Franklin-társulat megalakult, a vezetőség főtörekvése az volt, hogy korszerű berendezés mellett, a nyomdai osztályban alkalmazott jeles munka-erőkkel, minél jelesebb nyomtatványokat állítson elő. E törekvés sikerült is, mert a társulat a folytonos gyarapodás mellett nyomtatványainak ritka szépségű kiállításával a külföldön is hírnevet szerzett magának. A vezetőség műérzéke és erélye mellett, melynek első sorban köszönhető e siker, tagadhatatlan érdeme van ebben a vezető főmunkásoknak is, kik az intézet törekvéseinek buzgó megvalósítói.
Protschko Mihály, kit mindjárt a társulat megalakulása után biztak meg a nyomtató osztály igen fontos vezetői állásával, már akkor kiváló szakember hírében állott. Budapesti születésű volt és kiképeztetését is itt nyerte; de fiatalsága mellett is oly alapos készültséggel birt, hogy az akkoriban nagyrészt külföldről ide került s itt megvénült nyomdai gépmestereket is háttérbe szorította.
Működése a Franklin-társulat nyomdájában számos díszkiadás, értékpapir, stb. és sok egyéb művészi magaslaton álló munka készítésével van összeforrva. A vezetőség azon törekvése, hogy az intézetben készülő legegyszerűbb nyomtatványt is mintaszerű pontosság és tisztaság jellemezze, nagy részben az ő műizlése, erélye és rendszeretete folytán vált lehetővé. Maga is jeles munkás lévén, a keze alatt tanult fiatalabb gépmestereket is kitünően iskolázta, s nagy részük jelenleg előkelőbb fővárosi nyomdákban (m. kir. államnyomda, Athenaeum, stb.) kiválóbb állást foglal el.
Ennyi munkásság, ennyi siker közepette történt, hogy e hó 5-én e derék munkatársunkat, alig 53 éves korában, családja és mindnyájunk bánatára, egy havi betegség után elragadta a halál. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. augusztus 18.)