Képaláírás: Nagy Géza.

Ismertető szöveg: "A magyar nemzet története" szerkesztője és írói.
"A magyar nemzet története" czímmel megindult jeles munka, a melyet Szilágyi Sándor szerkeszt és az Athenaeum bocsát közre, kétségtelenül egyik legmaradandóbb emléke lesz az ezredéves multunkat ünneplő szellemi törekvéseknek. Bármily különféle, fontosabbnál fontosabb nyilvánulásait állítsa elénk a magyar genius a műveltségnek minden ágában: első sorban történetiróinkra vár az a nagy feladat, hogy tiszta világításban mutassák be az átélt hosszú idő viszontagságos küzdelmeit a most élő nemzedéknek. Csak akkor ünnepelhetjük valódi lelkesedéssel hazánk megalapításának ezredik évfordulóját, ha megismerjük a letűnt századok történelmét; ha tudjuk, mily vészes hányatásokon kellett nemzetünknek átesnie, hogy államalkotó erejét nemcsak megőrizze, hanem gyarapítsa, szilárdítsa is. Csak akkor fogjuk valódi kegyelettel őseink emlékét ünnepelni, ha lelki szemeink elé állítva látjuk azt a nagy munkát, a melylyel a mai Magyarország alapjait megvetették.
E gondolat ösztönözte a magyar történetirókat az említett nagy mű létesítésére; ez serkentette a derék szerkesztőt, Szilágyi Sándort, hogy kiváló történettudósaink sorából épen azokat nyerje meg vállalatának, a kik egy-egy korral már régebben behatóan foglalkoztak, tehát közreműködésük már eleve biztosíték a tudományos sikerre nézve. Magától értetik, hogy nem minden kiváló történetírónk vesz részt a mű írásában; de a kik részt vesznek, régiek és újabbak, valamennyien nagy buzgalommal végzik feladatukat.
...ez alkalommal történetíróink közül bemutatjuk a nagy szabású mű íróit... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. szeptember 8.)

Nagy Géza (Gárdony, 1855. augusztus 4. - Budapest, 1915. február 3.) magyar múzeumigazgató őr, régész, etnográfus, az MTA levelező tagja (1901).
Nagy István földbirtokos és Thaly Zsuzsanna fiaként született. Középiskolai tanulmányait Gyönkön és Pesten a református és piarista gimnáziumban végezte. Történelmi, régészeti, levéltári, irodalomtörténeti, földrajzi és összehasonlító nyelvészeti tanulmányait a pesti egyetemen végezte.
Rómer Flóris felszólítására 1875 őszén a MNM régiségtárába lépett mint díjnok, ahol 1881 őszéig dolgozott. Közben 1878 végén és 1879 elején negyedévig az Egyetértés tudósítója volt, amit betegsége miatt abba kellett hagynia.
1881-től 1889-ig a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum őre volt, majd visszatért Budapestre és újra az MNM régiségtárának munkatársa lett. 1902-ben igazgató őre lett és a hadtörténeti gyűjteményt rendezte, amelyről katalógust szerkesztett.
1892. december 4-én feleségül vette Zaphiry Helént, Liszt Ferenc egyik legkiválóbb tanítványát, Csetneki Jelenik Elek özvegyét. Az 1896-os millenniumi kiállítás alkalmával az ősfoglalkozások vadászattörténeti alcsoportjának előadója volt. A csoport ismertetését, a magyar vadászat történeti vázlatával együtt megírta a Matlekovics Sándor által szerkesztett Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor című munka V. kötetében. Az MTA 1901. május 10-én választotta levelező tagjai sorába.
Főleg a magyar őstörténettel foglalkozott. 1913-tól szerkesztette az Archaeológiai Értesítőt. Ezenkívül szerkesztette a Nemere című hetilapot 1883-ban és a Székely Nemzeti Múzeum Értesítőjét 1890-1891-ben. Álneve és jegyei: Istvánfi G., (ng.), N. G., Ng., NG., ny. (Forrás: Wikipédia)