Képaláírás: Angyal Dávid.

Ismertető szöveg: "A magyar nemzet története" szerkesztője és írói.
"A magyar nemzet története" czímmel megindult jeles munka, a melyet Szilágyi Sándor szerkeszt és az Athenaeum bocsát közre, kétségtelenül egyik legmaradandóbb emléke lesz az ezredéves multunkat ünneplő szellemi törekvéseknek. Bármily különféle, fontosabbnál fontosabb nyilvánulásait állítsa elénk a magyar genius a műveltségnek minden ágában: első sorban történetiróinkra vár az a nagy feladat, hogy tiszta világításban mutassák be az átélt hosszú idő viszontagságos küzdelmeit a most élő nemzedéknek. Csak akkor ünnepelhetjük valódi lelkesedéssel hazánk megalapításának ezredik évfordulóját, ha megismerjük a letűnt századok történelmét; ha tudjuk, mily vészes hányatásokon kellett nemzetünknek átesnie, hogy államalkotó erejét nemcsak megőrizze, hanem gyarapítsa, szilárdítsa is. Csak akkor fogjuk valódi kegyelettel őseink emlékét ünnepelni, ha lelki szemeink elé állítva látjuk azt a nagy munkát, a melylyel a mai Magyarország alapjait megvetették.
E gondolat ösztönözte a magyar történetirókat az említett nagy mű létesítésére; ez serkentette a derék szerkesztőt, Szilágyi Sándort, hogy kiváló történettudósaink sorából épen azokat nyerje meg vállalatának, a kik egy-egy korral már régebben behatóan foglalkoztak, tehát közreműködésük már eleve biztosíték a tudományos sikerre nézve. Magától értetik, hogy nem minden kiváló történetírónk vesz részt a mű írásában; de a kik részt vesznek, régiek és újabbak, valamennyien nagy buzgalommal végzik feladatukat.
...ez alkalommal történetíróink közül bemutatjuk a nagy szabású mű íróit... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. szeptember 8.)

Angyal Dávid (eredeti családneve Engel) (Kunszentmárton, 1857. november 30. - Budapest, 1943. december 18.) liberális pozitivista történetíró, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Kunszentmártonban született 1857. november 30-án, ahol zsidó származású szülei, a Nyitra megyéből származó Engel Márton és a Szentesen felnőtt Kemény Fanni, a gabonakereskedelemben betöltött szerepük miatt - befogadó környezetben nevelhették gyermekeiket. Engel Márton gabonakereskedése azonban két év után csődbe ment, ezért Szentesre költözött népes családjával. Angyal Dávid a középiskoláit Szentesen, Szegeden és Budapesten végezte, majd a budapesti egyetemen bölcsész lett, később tanári oklevelet szerzett. 1896-ban egyetemi magántanári címet szerzett. A budapesti egyetemen 1909-1925 között az újkori magyar történelem, majd 1925-1929 között az újkori egyetemes történelem tanára volt. Ezt követően 1935-ig a bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója volt. 1910-től a Kisfaludy Társaság tagja volt. 1912-1922 között a Történeti Szemle című folyóiratott szerkesztette. Szerkesztette még a Tisza-évkönyvet 1922-1925 között, Károlyi Árpáddal a Bécsi Magyar Történeti Intézet évkönyvét 1931-1935 között. 1930-ban Corvin-koszorú elismerésben részesült. Gyulai Pál és Péterfy Jenő mellett irodalomtörténésznek indult a Budapesti Szemle körében. Számos emelkedett stílusú történeti esszét, tanulmányt, bíráló cikket írt a Századok (folyóirat) és más szakfolyóiratok hasábjain. Kiadta Falk Miksa és Kecskeméthy Aurél elkobzott levelezését. (Forrás: Wikipédia)