Képaláírás: 1. «Monsieur.» 2. Angouleme hg. 3. Orléans hg. 4. Chartres hg. 5. Orléans hgnő. 6. XVIII. Lajos. 7. Marie hgnő, 8. Luiza hgnő. 9. Nemours hg. 10. Klementina hgnő. 11. Joinville hg.

Ismertető szöveg: Joinville herczeg emlékirataiból.
A szerző saját rajzaival.
Harmincz évre terjedő időt - 1818-tól 1848-ig - ölel fel az Orleans-ház még élő legidősebb férfi tagjának, Lajos Fülöp legifjabb fiának, Joinville herczegnek nem rég megjelent emlékirata: "Vieux Souvenirs". Inkább anekdotikus epizódok azok, melyeket tartalmaz; a herczeg soha sem volt politikus, mint katona és tengerész szolgálta hazáját hiven, becsületesen, de őrizkedett mindig állást foglalni a politikában, melynek végzetes fordulatai sokszor érintették viszontagságosan pályáját s bizonyos idegenkedést öntöttek bele a pártok harczai ellen. Igy maradt alapjában konzervativ, a legitim királyság eszméjéhez hiven ragaszkodó hazája erős rázkódásai közepett, de azért tudott alkalmazkodni a viszonyokhoz s Francziaországot tudta jobban szeretni családja fényénél, hatalmánál. Az emlékiratok, melyeket az agg herezeg éleményeiből vett sajátkezű illusztráczióival kisér, egy életvidor, sokat tapasztalt s jól megfigyelő lélek derült philosophiáját tükröztetik visza.
Gyermekkori élményei közt élénken emlékezik meg az agg herczeg arról a jelenetről, mikor az 1824. évi vizkereszt napján az egész család a királyi palotába gyült s megjelent közöttük XVIII. Lajos kerekes székén, szép fehér fürtjeivel, vállrojtos kék kabátjában. Mindenkit megölelt sorba, de csak Nemours herczeghez, a legidősebb fivérhez intézett pár szót, kikérdezve őt latin tanulmányaiból. ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. szeptember 29.)

Ferenc Ferdinánd Fülöp Lajos Mária, Orleans hercege, Lajos Fülöp királynak és Sziciliai Mária Amália hercegnének harmadik fia, szül. Neuillyben, 1818 aug. 14. 1834. kezdette pályáját a francia hajóhadon. 1838. részt vett a mexikói, 1845. pedig a marokkói expedicióban. Parancsnoka volt a La belle Poule naszádnak, mely 1840. Napoleon hamvait hozta haza Szt. Ilona szigetéről. Az 1848. forradalom kitörésekor öccsével Aumale herceggel Angolországba távozott. 1861. Amerikában ment fiával, Penthievre herceggel, unokaöccsével, a párisi gróffal és Chartres herceggel és részt vett ott Mac Clellan alatt a polgárháboruban. Az 1870-71. német-francia háboru kitörésekor kardját ajánlotta fel Napoleon császárnak; ajánlatát azonban a császári kormány éppen ugy, mint később a köztársaság vezérférfiai visszautasították és midőn J. ennek dacára álnév alatt Chanzy seregébe lépett, Gambette őt kiutasította. 1871. febr. képviselővé választották, helyét azonban csak dec., a számkivetési rendelet visszavonása után foglalhatta el a nemzetgyülésben. 1886. az összes, egykoron Franciaország fölött uralkodott családok ellen irányuló törvény értelmében altengernagyi rangjától megfosztották. Értekezései összegyüjtve, Études sur la marine et récits de guerre c. alatt 1859. jelentek meg (Páris). Kiadta még a La guerre d"Amérique, canpagne de Potomac (1862. és 1872.) és az Encore un mot de sadowa c. munkát (1868); legujabban pedig kiadta (1894) emlékiratainak (Vieux souvenirs (1840-48) I. kötetét, melyben nagy mérséklettel szól a mult eseményeiről. 1843 máj. 1. nőül vette I. Pedro, Brazilia császárjának Franciska nevü leányát (szül. 1824. aug. 2.), akitől leánya Franciska (Chartres herceg neje) és (1845. nov. 4.) fia Péter, Penthievre hercege született. (Forrás: Pallas Nagylexikon)