Képaláírás: Orbán Mihály tizedes a Ferdinánd huszároknál.

Ismertető szöveg: Vén huszár.
(Följegyzések a magyar szabadságharcból)
A "Ferdinánd-huszárok" altisztjei közül már a bácskai hadjárat alatt kivált, átalános bámulat tárgya volt egy cs. kir. káplár, névszerint Orbán Mihály. Magas, vállas, nagy fekete bajuszú, okos ábrázatú, hatalmas hangú szép férfiú volt; mindenkire valódi hős benyomását tette. A mint szakaszát gyakorolta, a huszáros fogásokra oktatta, a nép oly félisten-félének nézte, kitől egymagától megfut az ellenség. Beöthy Ödön bácskai kormánybiztos az ó-becsei gyepen Orbánt a Szent-Tamás, Túria és Földvár előtt tanúsított vitézségeért buzdító beszéd kiséretében sajátkezűleg megjutalmazván, Orbán talpraesetten válaszolt: "mind halálig védeni fogom szeretett hazámat", mire az egész tábor s a jelenetet megbámuló nép lelkesedésben tört ki.
Ugyanez a vitéz huszár később saját alezredesét, Pukyt, a szolnoki csatában az ellenséges lovasság körmei közül néhányad magával nagy bravourral kimentette. A csata már javunkra volt eldöntve, s a szolnoki Karger-féle dandár részint elfogatott, részint a Zagyvába szoríttatott, ekkor jött segítségükre Czeglédről az Ottingen tábornok vezérlete alatt álló cs. kir. lovasdandár; lelkes huszárjaink azonban, támogatva lengyel dzsidásaink kis csapata átlal, s a vasúti töltésről oldalt bömbölő lovasütegünktől, azt az osztrák dandárt is dicsőségesen visszariasztották. Itt történt, hogy Puky alezredest egy vértes törzstiszt katonásan üdvözölve, magához szólította, a ki jóhiszeműleg, valószínűleg régi ismerőst vélvén a törzstisztben, közeledett is felé, de bizony hitszegően rátámadtak, össze-visszaszúrták, lőtték, újjait levágták, úgy hogy hét vérző sebbel hanyatlott le lováról. Látván ezt Orbán - most már őrmester - egy csapat feltüzelt huszárral oroszlánként a vértes-osztálynak rontott s Pukyt, habár félholtan is, nemcsak kiszabadította kezeikből, de még a vértes­törzstisztre iramodván, ezt egy hatalmas vágással úgy nyakon suhintotta, hogy feje csaknem levált a nyaka csigolyájáról; meg is hall rövid idő alatt a szolnoki városháza udvarán, a hová a sebesülteket beszállították. Puky alezredes hosszabb gyógykezelés után a tavaszi hadjáratban ismét kiváló részt vett.
A szolnoki csata után megismertem a vén huszárt, a mint a vértől piros-barnára fecskendett bekecsben egy czivilforma ellenséget kísért büszkén s kivont véres karddal vágtatott a városháza felé. A czivilforma ember alázatos hangon kért engem és társaimat német nyelven, hogy szabadítsuk meg, biszen nem kém ő, hanem tábori pap.
És a vitéz derék Orbán Mihály a kapott felvilágosítás után csakugyan átengedte nekünk a reszkető pátert, s csak annyit mondott: "hát mé' nem mondta az istenadta, hogy mi járatba' van".
Nem tudtam meg, mi történt Orbánnal később, megérte-e a fegyverletételt? vagy a dicsők halálában részesült? (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. január 9.)