Képaláírás: Gróf Tisza Lajos.
Stetka Gyula festménye után metszette Bálint Benedek.

Ismertető szöveg: Borosjenői és szegedi gróf Tisza Lajos (Nagyvárad, 1832. szeptember 12. - Budapest, 1898. január 26.) politikus, miniszter, kormánybiztos.
Tisza Kálmán két évvel fiatalabb testvéröccse Debrecenben, majd Berlinben tanult. Politikai pályája 1861-ben indult, ekkor képviselőként a Határozati Párt híve volt. Majd 1865-ben a Felirati Párthoz, Deák Ferenchez csatlakozott, s részt vett a kiegyezés előkészítésében. Két évvel később már Bihar vármegye főispánja volt. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának első alelnöke és vezetője 1870-től. 1871-től 1873. decemberi lemondásáig több kormányban töltött be közlekedési miniszteri tisztséget.
Az 1879-es szegedi nagy árvíz után Szeged város újjáépítésének teljhatalmú királyi biztosa, aki Lechner Lajost hívja maga mellé tervező mérnöknek a romváros újjáépítése céljából. Tisza Lajos kiváló együttműködéssel, jó szervezési készséggel vezényelte le a város újjáépítésének bonyolult feladatát, megbízatása 1879 áprilisától 1883. december 31-ig tartott, ennyi idő alatt épült újjá a város. A királyi biztos székhelye a Klauzál téri Új Zsótér ház volt. Tisza Lajos európai látókörű és műveltségű ember volt, kora legjobb műszaki és városrendezési elveit valósította meg Szegeden,[1] munkálkodása elismeréseképpen 1883-ban grófi címet kapott, Szeged pedig díszpolgárává és parlamenti képviselőjévé választotta.
A király személye körüli miniszter tisztségét 1892. november 19-étől 1894. június 10-éig töltötte be az első Wekerle-kormányban. 1875 és 1898 között (haláláig) az Országos Erdészeti Egyesület elnöke. Kultusza még a kommunizmus ideje alatt is tovább élt. (Forrás: Wikipédia)

Gróf Tisza Lajos elhunyta alkalmából két arczképét mutatjuk be. Az egyik Munkácsy Mihálylyal együtt ábrázolja a grófot azon időben (1891-ben), a mikor a nagy művész társaságában látogatott el Szegedre, hogy részt vegyen egy helyi ünnepélyen. A másik, mely egész alakban, ülve tünteti föl gróf Tisza Lajost, egy festmény másolata. Ez a festmény az országos erdészeti egyesület budapesti épületének nagyterme számára készült. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. január 30.)