Képaláírás: Az éneklő dervisek.
Verescsagin festményeiből.

Ismertető szöveg: Verescsagin.
...ereje akkor sem kisebb, mikor a kelet káprázatos szinpompáját kell megérzékítenie. Ezekből a napfényes, szines képeiből is bemutatunk egy párt. Nemcsak a szinek nagy mesterét lehet bennük csodálni kiváló néprajzi érzék és mély lélekismeret kölcsönöznek ezeknek magasabb művészi értéket. A "Győzelmi ünnep Turkesztánban" igazán jellemző kép a Kelet és félvad népeinek életéből. Tatárok és turkománok tűnnek itt föl, vegyesen, a turbán mellett a bozontos báránybőr süveg, a teve mellett a délczeg ló és nagy fülű öszvér. S a fényes mór stilű épület előtt magas póznákra tűzött megölt gyaurok fejei beszélnek arról, hogy a műveltség még nem tudta egészen eltüntetni a barbárság kegyetlenségeit. A muzulmánok előtt szónokló mollah még mindig harczra lelkesíti az igazhivőket s büszkén mutat a feltűzött fejekre.
Hasonlóan élénk kép az is, a mely az "éneklő dervisek"-et ábrázolja. Most még nyugodtan énekelnek, de arczukon már is mutatkozik az a neki hevűlt állapot, mely aztán az áhitat buzgóságában tánczra, ugrálásra és gyors forgásra fogja késztetni őket. Pompás életkép a "Kirgiz főúri vadász" is, a mint sólymát szemléli, s a "Turkesztáni politikusok"-at is olyan művész szeme figyelte meg, a ki a Kelet népének lelkébe lát. Mohammedán megnyugvással politizálnak ezek az emberek. Látszik, hogy érdekli őket a dolog, a miről szó van, de csak úgy fatalista módra. Finom lélekmegfigyelésnek sikerült alkotása.
Mindezek a képek azonban régebbi termékei a Verescsagin fáradhatatlan ecsetének. Hogy ismételten szólunk felőlük, ez azért történik, mert a műcsarnokban nem sokára megnyíló új kiállítás megértésére és élvezésére nézve alkalmasnak látszik a művész egyéniségének főbb sajátságait megjelölni. ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. február 13.)

A dervis szó a köztudatban a muzulmán szúfi testvériség (tarika) képviselőire utal, akik a középkori keresztény szerzetesekhez hasonlóan szegénységben, aszkétaéletet élnek.
A szó a perzsa Darwish szóból ered, melynek jelentése "ajtóban álló", "vallásos koldus".
A dervisrendek már elég korán, a 12. században kialakultak az iszlámban, annak ellenére, hogy az iszlám elutasítja a szerzetesi életet. A szúfi derviseket tisztelik tudásuk, bölcsességük, költészetük (Gül Baba), felvilágosultságuk vagy éppen szellemességük miatt. Nagy részük vándorló volt, akik a muzulmánok által lakott világ minden részét bejárták, s általában koldulásból éltek. Különböző titkos missziók és megmozdulások tevékeny résztvevői voltak, s erősen befolyásolták az Oszmán Birodalom köznépének hangulatát.
A dervisek misztikus kapcsolatban állnak Allahhal, imádkozással, meditációval, tánccal kerülnek közelebb hozzá. A leghíresebbek a kerengő dervisek, azaz a mevlevik, Mevlana követői a törökországi Konya városából. ... (Forrás: Wikipédia)