Képaláírás: Port Arthur kikötője.

Ismertető szöveg: Port Arthur.
Annak a foglalásnak is beillő megszállásnak az emlegetése közben, mely a mult év végén történt Khina éjszakkeleti partmellékén, s melyet a közvélemény a diplomaták ismételt tiltakozása mellett is a khinai birodalom fölosztása kezdetének tekint, Kiaocsaun kivűl Port Arthur neve fordult elő leggyakrabban. Mindkét hely kikötő a Sárga-tenger partján, közel a nagy pecsili öbölhöz, mely Pekingnek, Khina fővárosának, mintegy a saját tengere. Kiaocsaut a németek, Port Arthur kikötőt az oroszok szállották meg és pedig mindkettőt a khinai kormány beleegyezésével.
Port Arthur a nagy khinai birodalomnak legújabb erősített kikötője. A híres alkirály, az Európában nem rég körutat tett s khinai Bismarcknak nevezett Li-Hung-Csang építtette ezt a várost és kikötőt 1880/84 között Liatung félsziget déli csúcsán s így mintegy őrálló erődnek szánva a pecsili öböl és a koreai öböl között. A városnak ma már 4000-nél több lakosa van; kikötője 460 méter hosszú s 320 méter széles e fölött 12 különböző európai jellegű erőd áll, több mint 40 Krupp-féle ágyúval, a város belsejében pedig számos vasöntőgyár, hajógyár és raktár van. A hatalmas erőd már 1894-ben szerepelt a khinai-japán háborúban, mikor a japánok rövid ideig tartó bombázás után bevették, de a békekötéskor visszaadták Khinának, ellenben a hadisarcz kifizetéséig megtartották maguknak a Port Arthurral csaknem szemközt s tőle 150 kilométernyire fekvő Váj-háj-váj kikötőt, a pecsili öböl másik kulcsát a Santung félsziget éjszaki partján. Ez is jó nagy erőd, nem messze a németek által megszállott kiaocsaui kikötőtől.
Port Arthurra már régóta vágyakoztak az oroszok különösen azért, mert a Csendes-oczeán partján nem volt egyetlen számbavehető kikötőnelyük sem. Vladivosztok, a legnagyobb orosz kikötő város, a hol a nagy szibériai vasút végpontja van, évente mintegy 8 hónapig használhatatlan, mivel a tenger vize itt befagy. Midőn 1897 decz. 18-án Reunoff orosz ellentengernagy Port Arthurt elfoglalta, hol a tenger vize soha be nem fagy, merész tettét azzal magvarázta az európai diplomáczia elött, hogy csak téli kikötőt akar ott biztosítani az orosz hajóhad számára s ezt igazolta azzal is, hogy a khinai kormány is ily föltétellel engedte át Port Arthurt az oroszoknak.
Mindd e mellett is nyilvánvaló azonban, hogy sem Kiaocsau se m Port Arthur, sőt talán Váj-háj-váj sem kerül többé vissza a khinaiak kezébe s a három nagyhatalom állandóan megmarad a Peking kulcsáúl tekinthető pecsili öböl közelében. Belátták ezt az angolok is, kiknek szintén van már erődjük Khina partjain, de jóval távolabb Pekingtől s hatalmuk és befolyásuk föntartása érdekében lépéseket is tettek, hogy ők is kapjanak Pekinghez közelebb valami területet. Ez azonban eddig még nem sikerült. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. február 20.)

... 1898-ban Oroszország 25 éves bérleti szerződést írt alá a Liaotung-félszigetre és hozzálátott egy távol-keleti tengerészeti támaszpont kiépítéséhez Port Arthur kikötőjében, ami rendkívül feldühítette a japánokat, akik szintén nemzeti megaláztatásként élték át a külföldiek beavatkozását. A többi nagyhatalom, Franciaország, Németország és Nagy-Britannia (érzékelvén Kína gyengeségét) további koncessziókat csikartak ki a Csing-kormánytól: Csingtao és Kiaocsou kikötőket a németek, Kuang-csou-ant a franciák, míg Wiehaiweit az angolok szerezték meg. ... (Forrás: Wikipédia)