Képaláírás: Lotz Károly.
Paur Géza legújabb fölvétele után.

Ismertető szöveg: ... Lotz bejárta az alföldet, tanúlmányokat készített a népéletből s megismerte a magyar nemzeti karaktert. Ilyen hatások alatt festett. Majd történelmünk és költőink, kivált Petőfi lelkesítették. S különösen történelmi tárgyú művei hamar megszerezték számára az elismerést, s tehetségét, alkotási erejét le is kötötték egy felsőbb irányba; tehetsége elaprózatlanúl megmaradt a nagyobb feladatok számára.
Középületeink közül először a Nemzeti Múzeumot és a Vigadót ékesítették freskó-képekkel. Az utóbbinál e feladatot többen teljesítették; a Vigadó lépcsőházát és csemege-termét a Münchenben élő Wagner Sándor, Lotz Károly és Than Mór festették be freskókkal. A múzeum lépcsőházának falfestményeit már legnagyobb részt Lotzra bizták, ki a magyar történet művelődési mozzanatait, a tudomány, művészet allegoriáit választotta tárgyúl. Innentől kezdve Lotz úgy szólván mindig csak a középületek emlékszerű festésével foglalkozik, s csak olykor szakít időt, hogy vászonra is fessen, leginkább arczképeket. Két évvel ezelőtt mint arczképfestőt tüntették ki a műcsarnokban aranyéremmel, a legnagyobb jutalommal. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. február 27.)

Lotz Károly (Bad Homburg vor der Höhe,Hessen tartomány, 1833. december 16. - Budapest, 1904. október 13.) magyar festőművész, a XIX. századi akadémikus magyar falfestészet jelentős képviselője.
Német apa és magyar anya fiaként nyolcadik gyermekként született, a pesti piaristák iskolájában tanult. A szabadságharc eseményeit (1848) rögzíti helyszín, esemény tekintetében pontos akvarelleken. 1852-ben Bécsben kezdte festészeti tanulmányait.
1857-ben segédkezett a bécsi görögkeleti templom falképeinél. Az 1860-as évek elejétől Magyarországon fest, az évtized közepétől ismertté válik. 1868-ban jelenik meg az "Arany Album", melyben Arany János verseinek illusztrációiként Lotz Károly és Than Mór fényképezett rajzai szerepelnek.
1881-ben Hunyadi János halála című festményével Ipolyi Arnold püspök díját nyeri el. 1885-től a Mintarajz-tanoda, majd a nők számára létesült Festészeti Tanoda tanára. 1896-ban a Szent István-rend kiskeresztjével tüntetik ki Munkácsy Mihállyal és Benczúr Gyulával együtt.
Több utat tesz Németországban, egy ideig Salzburgban tartózkodik. Halálakor Berzeviczy Albert kultuszminiszter a "nemzet halottjának" nyilvánítja. Október 15-én a Műcsarnokban ravatalozzák fel. (Forrás: Wikipédia)