Képaláírás: Finály Henrik.
Ellinger fényképe után.

Ismertető szöveg: Finály Henrik. 1825-1898.
Régibb szabású, a sokoldalúság mellett is alapos képzettségű tudósainknak egyre gyérülő sorából ismét kidőlt egy kiváló férfiú, Finály Henrik, kolozsvári egyetemi tanár, kinek tudományos és irodalmi munkássága a külföldön is sok elismerésben részesült.
Hetvennégy évre terjedt szép hosszú élete épen olyan gazdag volt küzdelmes változatosságban, mint ernyedetlen és sikeres tevékenységben. Finály Henrik Lajos Ó-Budán született 1825-ben. Középiskolai tanulmányait Pesten a kegyesrendiek, majd az evangelikusok gimnáziumában elvégezvén, 1841-ben Bécsbe ment a politechnikumba s ott a mérnöki tanfolyamot végezte, de mellékesen a klasszikus nyelvekkel és irodalmakkal is foglalkozott. 1848-ban haza tért és a mérnöki pályáról lemondva, tanári állomásért folyamodott. Az akkori idők zivatara azonban őt is magával sodorta; beállt honvédtüzérnek, s már a swechati csatában mint ágyúirányzó vett részt, később hadnagyságig emelkedett. A fegyverletétel után fogságba esett, besorozták közlegénynek s Olaszországba küldetett. Egy év mulva kiszabadulván, előbb Pesten, majd Kolozsvárott nevelősködött. 1853-ban Haynald akkori erdélyi püspök a kolozsvári kath. gimnáziumhoz nevezte ki tanárrá s ezzel aztán egész élete Kolozsvárhoz lett kötve. Tevékeny részt vett az Erdélyi Múzeum-Egyesület életében irodalmilag is. 1872-ben a latin nyelvészet tanárává neveztetett ki az ugyanakkor fölállított Ferencz József-egyetemre, melynek 1874/75-ben rektora is volt. Egyre gyarapodott tudományos érdemeiért a Magyar Tud. Akadémia és a római archaeologiai intézet tagjává választotta. Mint készültsége, irodalmi munkássága is igen sokoldalú volt. Számos kisebb dolgozatain és fölolvasásain kivűl nagyobb munkái is szép számmal jelentek meg. Ezek között legkiválóbbak: "Latin-magyar iskolai szótára", melyet több kolozsvári tanár közreműködésével 1858-ban szerkesztett és adott ki; "A magyar ige időformáiról"; "Adalékok a magyar rokonértelmű szók értelmezéséhez"; "A görögök időszámítása s az ősrómai naptár"; "Az ókori sulyokról és mértékekről", stb.
Finály kedvelt tagja volt a kolozsvári társadalmi életnek, melynek minden mozgalmából kivette a maga részét. A különben erős szervezetű férfiút ezelőtt néhány évvel szívbaj támadta meg, mely aztán hosszas szenvedés után véget is vetett életének. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. február 27.)