Képaláírás: Nagykunsági pásztorkészség.
Herman Ottó «Ősfoglalkozások» czimű új könyvéből.

Ismertető szöveg: ...Herman Ottó tollából és számos rajzzal ékesítve "Ősfoglalkozások" czíme alatt most jelent meg, mint különben része a kiállítási főjelentésnek; de némelyekkel megpótolva, mint külön kiadvány is.
A magyar pásztorélet ősinek vehető tárgyi részéről nem emlékezett meg eddig semmiféle irodalom, mert nem is kutatta senki; ezért ez, ismeretünk mai állásában, egymagára álló tipus s az marad mindaddig, a míg az összehasonlító kutatás nem derít föl rokonokat. ...
... A nagykunsági szikeseken kerül még a kupáncsos pásztorkészség - máshol szer - is, melynek csontkupáncsai népvándorláskorbeli diszítést mutatnak; részei: a csont-tőrök, késtok, tükör, aczél és az erszény, a melyben legtöbbször kőkori nyílhegy a kova és a kákabuzogány magja a tapló. A nagykunsági szer aczélja u. n. szamárszurkáló, mert sietős dologban járva, ezzel ösztökéli a juhász koma lapoczkatájon a "Bertalanját"; de akad nagyritkán másforma aczél is, mely szakasztott olyan, mint a minő a leginkább ősi, történetelőtti sirokból került ki, p. o. Szeged és Kecskemét táján; és azonos a vogulok aczéljával is, a kikkel való rokonságunkat az összehasonlító nyelvészet erős alapokon vitatja. Ebből világos, hogy ezek az egyszerű tárgyak sokszorosan összekapcsolják a jelent az iratlan múlttal s így becses nyomok nemzeti létünk leszármaztatásában. ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. márczius 6.)

A bevégzett, igazán teljes készséget a XXIII. tábla [képünk] mutatja 1/3-ad nagyságban; került pedig ez Karczag táján, sziki juhásztól. Balról jobbra véve, áll a készlet a tőrökből, a kovát és taplót rejtő zacskóból, a késtokból, a két gombbal elzárt tükörből és az aczélból; a tartók és tokok gazdagon föl vannak pillangózva, a pillangócsomók ékes, művészies pásztorkötéssel egybefoglalva; a szárszíjak pedig sok kupáncsot, még pedig csontból valót viselnek, a melyek díszül is szolgálnak ugyan, de azonkivül gyakorlati rendeltetésük van, amint látni is fogjuk.
A tőrök rendeltetését és jelentőségét már ismerjük. A zacskóban van a kova és a tapló, mely vagy az üröm bolyhos virága, vagy legtöbbször a gyékény buzogányának bolyhos magva; ritkábban felföldi gombatapló, melyet vándorkereskedő, kosaras-tót vagy városi szatócs árul. Az ősi magyar tapló mindenesetre a buzogány magva és az ürömvirág.
E kés ez idő szerint már bolti, becsapható bicska; a hortobágyi pásztornál, igen gazdagon rezes nyéllel, mely szétjár, úgy, hogy kés és villa kerül abból az egy darabból. A tükör rámás, a rámát maga a pásztor faragja; akad rajta mélyedés is bajuszpödrőnek. A kova rendesen nagyon nevezetes s a ma élő pásztort érdekesen kapcsolja egybe a neolit - kő - korszakkal. Ezek a kovák "termés- vagy sziki kova" elnevezés alatt ismeretesek, nagyesők után ott helyben szedi őket a pásztor, többnyire juhászember, ki leginkább reáér a vizsgálódó "egerésző" nézésre s szentül meg is van róla győződve, hogy azok a kovák a szík termékei.
Már pedig ezek a kovák sokszor igen művésziesen kipattogtatott kovanyílhegyek, ugyanilyen kova késpenge- vagy lándzsahegy-töredékei; néha a pattintástól eredő kovaszilánkok vagy a nagy kovarögöknek kiformálásra alkalmatlan kis töredékrögei.
A kova. A XXIII. táblán [képünkön] látható egy igen művésziesen kipattogtatott szélesebb, karneolszerű kovából való nyilhegy, alatta egy hosszabb és keskenyebb kalczedonszerü kovakőből kiformált, talán késhegy; mind a kettő sok egyebekkel együtt a Nagykunság pásztor-erszényeiből került.
A kupáncs. Hátra vannak még a kupáncsok, melyek rendesen csontból valók, csévealakuak, közbevetve egy-egy rézkupáncs vagy más alkalmas réztárgy, úgy, a mint a pásztorember itt-ott találja. A csontkupáncsok rendszerint négyszögletesek, néha a szögletek le vannak szedve; a dísz geometrikus s egészben megfelel a népvándorláskorabeli stilusnak, ha ilyenről lehet szó. A kupáncsok az ékességen kivül gyakorlati feladattal is birnak, a menynyiben a szárszíjakon szorosan járva, leszoritva lehetetlenné teszik, hogy a zacskó vagy a késtok kinyiljék.
Legujabb időben némely magyar prehisztorikus leletben ily csontcsévék részben igen ékesek, napfényre kerültek s valószinü, hogy a kupáncsok biztositó, szoritó ágazatához tartoznak.
Az aczél. Végül néhány szó az aczélról is, mely a XXIII. tábla [képünk] erszényén látható. A forma magyar földön a közönségesek közé tartozik; prehisztorikus analogiáját nem ismerem. Tudtom szerint a mai pásztoraczélnak legrégibb rokona az a nagy aczél, mely Czegléd városa irattárából egy erszényrészszel együtt került, 1723-ból való és szájhagyomány szerint Czegléd város birájának hivatalos szerszámja volt, azzal a rendeltetéssel, hogy ha valamely háznál kialudt a tűz, ha máskép nem lehetett, a biró tartozott a hivatalos aczéllal és kovával az illető ház számára tüzet csiholni. (Forrás: Herman Ottó: Az ősfoglalkozások)